Szerb Antal Utas és holdvilág című művében több jelentős női alakkal is találkozhattunk. A végzet asszonya, Éva és a kis buta Millicent mellett az igazi nő, azaz Erzsi volt számomra a legszimpatikusabb karakter. Története nem csak nőkkel, hanem akár férfiakkal is megeshet, és jelentős tanulságokat tartogathat számunkra.

Erzsi egy jómódú családban nőtt fel. Gyermekkorában mindent megkapott, amire vágyott, semmiért sem kellett bizonyos erőfeszítéseket tennie. Így folytatódott élete első házasságában is. Férje, Pataki Zoltán egy igazán gazdag ember, aki minden anyagi vágyát hajlandó volt kielégíteni, így Erzsi felnőtt korában sem szenvedett semmiből hiányt. Viszont szerelmük érzelmi alapjai nem voltak éppen a legmegfelelőbbek. Zoltán folyamatosan csalta Erzsit, mindig mással. Nem lehetett tudni, hogy épp ki lesz kedvére való. Hol szőkével, barnával, vörössel, vékonnyal vagy teltebbel találta meg az érzelmi kikapcsolódást. Ezek a nők főként a munkahelyén dolgoztak valamilyen alpozícíóban. Természetesen a tény, hogy megcsalnak, egy nőt se tesz boldoggá, még ha nem is szeretjük szerelemmel a bizonyos illetőt. Önbecsülésünk meginog. Ráadásul Erzsinek elege lett a konformizált életből és ki akart törni a jól bevált mindennapok világából. Valami újat akart kipróbálni és átélni és tudta, hogy ezt Zoltán mellett nem teheti meg. Így találkozott Mihállyal, majd ment feleségül hozzá, otthagyva Zoltánt.

Szerb Antal remekművét olvasva, mindenki számára egyértelműen kiderült, hogy a történet főszereplője a kissé különc, bonyolult személyiségű Mihály. Azonban az már nem lehet ennyire nyilvánvaló, hogy Mihály minden cselekedete, minden gondolata egy bizonyos család testvérpárjához vezethető vissza. Ez a család pedig az Ulpius família. Ők, akik akaratukon kívül is olyan hihetetlen hatást gyakorolnak környezetükre, aminek sokan, köztük Mihály is, a rabjává válnak.

Szerb Antal kétszer is házasodott, aztán előkerült naplója, ami említést tesz az író homoerotikus vágyairól. Ezt csak azért tartom lényegesnek megjegyezni, mert érdekes ennek fényében elemeznünk az író karaktereit, legyen szó bármelyik regényéről. A továbbiakban leírt alakok meglehetősen sok hasonlóságot hordoznak fundamentumaikban a Pendragon legenda szereplőivel. Talán a világ valóban ilyen, de lehet, csak Szerb Antal látta így.

Szerb Antal Utas és holdvilága sok kérdést jár körül, némelyekre érkezik válasz, némelyekre nem. Mi vár ránk a halál után, ha egyáltalán van ott valami? A halottak köztünk vannak, és ha igen, mi okból? Ezekre a kérdésekre évezredek óta keresik a választ, amit máig nem találnak. Így én se fogok ezekkel foglalkozni. Majd kiderül, nem?

A történetben azonban számos témát körbejárnak minket gondolkodásra, elmélkedésre ösztönözve. A szimbólumok végigvezetnek minket az eltévedt, saját fiatalságára vágyó férfi útján, aki a nosztalgia „kedvéért” átgázolt másokon. De lelkiismeret furdalása kinek, vagy minek szólt? Erzsinek, akit otthagyott a nászútjukon, és még meg is csalta, vagy inkább csak magának, hogy bizonyítsa, hogy még ember, aki tisztában van bűneivel? Szerintem az utóbbi, hogy bűnhődjön, azért amit elkövetett, így megkapta a büntetését, amit feloldozás követhet. Ahogy azt a norma gondolja és megkívánja…

Mihály elvont, introvertált karakter. Mintha csak átutazóban lenne ezen a földön (ahogy Pataki Zoltán levelében is megfogalmazza), saját világába merülve éli az életét, miközben kétségbeesetten próbál beilleszkedni az őt körülvevő társadalomba, és megfelelni a felé támasztott elvárásoknak. Házassága is csupán kényszermegoldásnak tekinthető. Mikor erre ráeszmél, tudat alatt végzetes lépésre szánja el magát: elhagyja feleségét nászútjuk során, hogy Olaszország számára oly fontos történelmi, rejtélyes kis városkáiban bolyongva találja meg a kísértő, múlt ködébe tűnt ifjúságát.

Szerb Antal: Utas és holdvilág című kötete első olvasásra talán nőellenesnek tűnhet: a főszereplő hölgyek általában rossz színben vannak feltüntetve, és a főhős csupán eszközként kezeli őket vágyainak kielégítésére.  Ha azonban mélyebben beleássuk magunkat a téma elemzésébe, és figyelemmel kísérjük a jellemek kibontakozását a cselekmény előrehaladtával, lelkiismeretünk a negatív jelzőt inkább Mihályra, a főszereplő férfira aggatná.

Mihály sajátos személyisége és furcsasága már a legelső oldalakon szemet szúrt: a nászútján, az első házastársi éjszakát a velencei sikátorokkal osztja meg, nem pedig a szépséges feleségével, Erzsivel.  Miközben a férj a sötét útvesztőkön kavarog, Erzsi küszködik a gondolattal, hogy ura titkol előle valamit. Hogy van egy olyan kis része Mihály múltjának, ami nagy jelentőséggel bír kettejük házasságára. Hiába kéne felhőtlenül boldognak lennie a mézes hetein, férje kettős személyisége és mentális kilengései egyre csak halványítják az illúziót, hogy a kapcsolatuk tartós lehet.

- Gábor mi történt veled?-kérdezte Ani hevesen. - Már mindenhol kerestünk téged! Merre jártál? És egyáltalán miért tűntél el?

- A szívbajt hoztad ránk tesó! Kérlek, többet ilyet ne csinálj!- tette hozzá Zoli.

- Borzasztó … szörnyű…nem hiszem el…- mondogatta magában Gábor.

- De hát mi? Miről beszélsz?- tétlenkedett Ani.

- Szörnyű dolgot láttam… muszáj volt elmenekülnöm… ha engem is meglát… megöl… félek… miért történt ez? Nem is értem…

- Miről beszélsz? Ki fog megölni? Te nem tudom mit láttál, de az biztos, hogy most rád férne egy jó meleg fürdő. - javasolta Zoli.

- Nem… nem!- tiltakozott Gábor. - Muszáj nektek is elmondanom…csak…csak kicsit össze kell szednem a gondolataimat…

- Mi történt? Mondd már el! Most már igazán érdekel mi lehetett olyan szörnyű, amiért órákra eltűntél…- mondta kicsit szemrehányóan Ani.

- Na jó szóval… amikor Zolival videóztunk a bokorból én egy kicsit beljebb voltam a bozótosban és beakadt a nadrágom az egyik ágba,de ezt akkor még nem vettem észre. Aztán ugye rátok nyitott…áh nem megy…nem tudom elmondani..rettenetes…

- Gábor, folytasd kérlek! Mi történt utána?- faggatózott tovább Ani és közben támogatásképp odaült Gábor mellé a patkára és megfogta a kezét.

- Nem tudom,hogy te láttad-e de a hölgy , aki rátok nyitott az nem volt más mint Szilágyi Enikő az államtitkár… Ha jól tudom Péternek egy cikkéhez kellett volna róla anyag és valószínűleg a nő ezért ment az irodájába. Miután Ani elfutott… na az rohadt ijesztő volt ami utána történt. Van egy cigitek? Muszáj rágyújtanom.

- Tessék – mondta Zoli egy cigit átnyújtva Gábornak.

- Szóóóval … - vágott bele ismét mondandójába már cigivel a szájában Gabó – a nő kérdőre vonta Péter viselkedését. Amúgy én úgy vettem észre, hogy köztük más viszony is lehetett. Nem feltétlen szexuális viszonyra gondolok… hanem ők már úgy valahogyan máshonnan is ismerhetik egymást… más körökből… na mindegy… lehet nem így van. Szóval a Enikő kérdőre vonta Péter viselkedését (a gesztikulálásokból legalábbis ezt vontam le) aztán hevesen elkezdtek vitatkozni… majd egymásnak ugrottak. Nagyon durva volt… a nő üvöltözött majd egyszer csak Péter megunta és elkezdte fojtogatni… majd a nő elájult… de nem tudom, hogy meghalt-e, mert mintha még mozgott volna. Nem volt időm ezeket a részleteket megfigyelni, mert Péter gyorsan kiszúrta, hogy ott vagyok és láttam, hogy elindult kifelé… én meg ekkor vettem észre, hogy fenn akadtam a bokron… gyorsan kiszabadítottam magam mindent kidobva a kezemből, hogy minél gyorsabban szabadulhassak, aztán csak rohantam amerre láttam…

- Hát… ö… nem találok szavakat. Azt gondoltuk, hogy Péter veszélyes ember… hisz láttuk, amit láttunk a sikátorban… de hogy ennyire megrögzött gyilkos lenne? ! És most, hogy kiszúrt téged… mind a hárman bajban vagyunk.. – mondta keserves hangnemben iszonyatosan megrémülve Ani.

- Igen-igen… viszont ezt még akár a hasznunkra is fordíthatjuk. – lelkesedett Zoli. – Amúgy is az volt a terv, hogy megzsaroljuk Pétert és a videó elvileg mindent rögzített ugye Gabó?

- ÖÖÖ… igen elvileg… akkor legalábbis még be volt kapcsolva, amikor… - Gabó elkezdett remegni és izzadni… úgy érezte most már nem tud egy helyben maradni. Felpattant és úgy folytatta tovább. – … amikor még ott hagytam. – fejezte be mondatát kicsit félve, hogy barátai leszidják majd a nagy hibáért, amit elkövetett.

- Jobb is úgy. Vagy nem tudom. Eléggé eldurvultak a dolgok… hagyni kéne az egészet a fenébe! – tette hozzá csüggedten és könnybe lábadt szemekkel Ani. – Ha tovább csináljuk nagyobb bajunk is lehet.

- Az a baj Ani – mondta Zoli – hogy már így is elég nagy kulimászban vagyunk. Péter látta Gabót és valószínűleg a videót is megtalálta, tehát megtudja, hogy te is vele voltál és hogy valami rosszban sántikáltatok és hát Péter mint kiderült nem egy olyan ’enyje-benyje na jó hagyjuk a dolgot’ típusú ember. Sajnos azt kell mondanom Ani , hogy ebből már nem tudunk kimászni… ott van a videó felvétel az egyetlen bizonyíték Péter aljasságaira és egy lehetséges másik gyilkolására. Meg kell szereznünk a felvételt… mert amíg az nincs meg egyikőnk sincs biztonságban. Az a felvétel az egyetlen védelmünk és fegyverünk egyben.

- Jó… és mit akarsz kezdeni vele? Tegyük föl, hogy visszaszerezzük és utána? - kérdezte Ani.

- Kisajtolunk belőle annyi pénzt, amennyit csak lehet majd küldjük a sittre! Ennek az embernek ott a helye. Ez egy elmebeteg nem lehet szabadon! Közveszélyes, őrült! – mondta indulatosan Gabó.

- És ha csak szimplán bebattyognánk a rendőrségre és elmondanánk mit láttunk? – kérdezte bizakodva szájában egy cigarettával Ani.

- Tárgyi bizonyíték nélkül ők sem tehetnek semmit. – szólt hozzá kedvesen és megértőn Gabó azt a bizonyos nézést alkalmazva, amitől Ani bármikor, bármilyen helyzetben el tudott olvadni.

- Pontosan… Fölösleges időpocsékolás lenne. Meg kell szereznünk a videót és utána cselekednünk. És valószínűleg nem ártana egy-két önvédelmi fegyvert is beszerezni. – mondta cselesen Zoli.

Ani érezte, ahogy az arca falfehérré válik egyik pillanatról a másikra. Az alkohol okozta kellemes bódultság elillant, ahogy az az egy szó eljutott tudatáig.

- Eltűnt.

A lány odasietett a bárpulthoz, intett a csaposnak jelezve, hogy hová rakta a pénzt, majd Zolival együtt kisietett az utcára. A friss esti levegő jól esett mindkettejüknek. Egymásra néztek, és oda siettek a férfi kocsijához. Beszálltak, a motor felbőgött és a kerekek sikítottak, ahogy útra indultak. A parkolóban lévő pocsolyában tükröződő telihold fényét lassan felhők takarták el.

A két felnőtt már másfél órája járta a várost. A szemerkélő eső illett a hangulatukhoz. Ahogy elhaladtak egy már évek óta nem használt játszótér mellett a lány hosszas hallgatás után megszólalt:

- Emlékszel még mennyi időt töltöttünk itt hárman? Régebben a jövőt mindig sokkal szebbnek képzeltük. Erre, tessék… Sokra vittük. – szólt a lány gúnytól csepegő hangon.

Zoli csendesen hallgatta a mellette ülő nőt. Teljesen megértette. Érezte, hogy ez a zsarolásos ügy teljesen kicsúszott a kezükből. Nem számított se a konkurens lap szerkesztőjére (Mégis mit kereshetett ott?), se arra, hogy barátjuk egy szó nélkül lelép. A mobilját a főbejárat előtt találta meg, így ha akarta volna se tudta volna felhívni. Azért, hogy oldja a feszültséget egy vidámabb emlékről kezdett beszélni, amit az imént elhagyott kikötő jutatott eszébe.

- Meg van még, amikor tavaly nyáron Gábor egyik nap beállított egy hatalmas horgászbottal és halászhálóval a törzshelyünkre?- kérdezte a szőke. Szája mosolyba szaladt, ahogy a szerencsétlenkedő férfi képe felbukkant az emlékeiben. Azon a héten szokatlanul meleg volt. Ő fehér felsőt és bermuda nadrágot viselt. A nőn egy lenge, pasztell ruha volt. Az asztalon egy hozzáillő kalap pihent. Ani annyira nem rajongott ezekért a kiegészítőkért, de a meleg miatt nem tudott mit tenni. A napszúrást jobban utálta. Épp a jeges teájukat itták, amikor Gábor megérkezett.

- Persze! Először be se fért az ajtón. – nevetett Ani, ahogy felidézte magában az emléket. - Azt mondta, hogy „találta” azt a felszerelést, és menjünk kipróbálni a mólóra. Szerinted mégis honnan a francból szerezte!?

- Nem tudom, de azt igen, hogy azóta se fogtak ott akkora halat!

- És azóta se volt senkinek olyan hasmenése. Csak mi lehetünk olyan szerencsétlenek, hogy a halat valami romlott szósszal ettük meg!

Most már mindkettejük szeméből folyt a könny a nevetéstől. Zolinak félre is kellett állnia, mert már veszélyesen vezetett a víztől egyre csúszósabbá váló úton.

A halat Gáborék házában készítették el. Az anyja dolgozott, apja nemrég halt meg. Ezért költözött haza a férfi egy kis időre. Az elhunyt ékszerkészítő volt. Az eljegyzési gyűrűt is ő maga készítette el. Mindenki szerint élete legjobb munkája volt. Itt csodálhatták meg először azt a remekművet, amiről nem hitték, hogy még ekkora gondot okoz majd egyszer…

Egy kis idővel később meglátták Gábort, ahogy leült a padkára egy elhagyatottabb városrészben. Ijesztő volt a változás, ami pár óra alatt végbement. Bőre fakóbb lett, szeme fénytelen. A motort leállították, kiszálltak a kocsiból és odasiettek barátjukhoz. Aninak eszébe se jutott panaszkodni, hogy a kavicsok beleálltak a lábába, hogy az üvegszilánkok felsértették a talpát, és a betonon vérfoltok jelölték meg útját. Zolinak is kiment a fejéből a vágy, hogy kegyetlenül beolvasson neki, amiért lelépett egy szó nélkül. Gábor először nem érezte meg jelenlétüket (saját sötét gondolatai jobban lekötötték), de lassan a jótékony homály felszállt, s észrevette két aggódó barátját.

Szerelmem nagyságát nem szabja gát,

Úgy szeretlek, mint Ronaldo magát.

Ha meglátlak, szívem hevesen verdes

Te vagy nekem a döntő tizenegyes.

Bébi, te jobban kellesz nekem,

Mint a Manchesternek David Beckham.

Ha nem vagy velem, a lelkem szédül,

Olyan vagyok, mint Messi Xavi nélkül.

Fontos vagy nekem, mint bírónak a sípja,

Te vagy szívem mezének hátára írva.

Ezer és ezer vuvuzela zümmög bennem,

Ha ott lehetek szorosan a közeledben.

Ha betörsz a tizenhatosomon belülre,

Szívem nevet zavarán derülve.

Ha megérintesz valahol, nagyot dobban,

S az agyam lesre fut azon nyomban.

Áldani fogom életemnek azon napját,

Mikor úgy ölelsz mint Casillas a labdát.

S úgy mutatsz be otthon az apudnak,

Hogy én vagyok a hálója kapudnak.

Belehalok, ha nem leszel az enyém,

Játszunk fairplayt a szívem térfelén.

Egymásé leszünk, amíg a vérünk híg,

Erősebb szerelmünk mint a Premier League.



Nagy Deborah

az udvar üres
kútba hajlott a nap

körben a mészfehérség
messze szűkülő falak
csak a gondolat
keres még
kiutat
lassú légnyomás
koncentrikus körökben
gyűrűzik a félelem
a megszokás
állandó utat fut
nincs már véletlen
nincs már kiszámított

minden utolsó
minden megkopott
keresem a túlsó
végtelen
pillanatot.