Létezik-e a tökéletes megoldás?
2013.02.03. 13:38
Segítséggel vagy önerőből? Eltemetni vagy kibeszélni? Megvárni, míg az idő begyógyítja vagy azonnal cselekedni? Van-e végleges megoldás vagy csak ideiglenes gyógymód? Hogyan érdemes egy mindent megváltoztató traumát (megpróbálni) feldolgozni?
A született tehetség és a tanult képesség harca
2013.02.02. 14:11
Stefan Zweig Sakknovella című írása két teljesen eltérő személyiség megfeszített harcát jeleníti meg, akik egy sakktáblánál ülve vívják a mentális küzdelmüket a győzelemért.
Megkésett napsütés
2013.01.27. 11:55
Én nem tudom, hogy az őszre hajló
ködös tekintetű, karcsú horizont,
vagy a kietlen udvarra hanyatló
októbervégi árnyék font
az emlékezetemből finom hidat
a valótlanná vált múlt felé,
hogy mi talál még mindig utat
át az emlékek dús tengerén,
de tény e megkésett napsütésben,
hogy szívemmel a távolt mérem,
s mindig ez a megfáradt égbolt
lesz a suhant évek paravánja
ott táncol minden, mi rég volt
mi az embert már sohasem várja
és a fel-felvillanó figurák
visszasápadnak a semmibe,
a felhőkig nyújtóznak a fák
így kell most ennek lennie.
(…)
A fény még leengedi mérónját
a mindig dohos alagsorba
elfeledett tárgyak görbe gondját
lassan sodorja be a porba.
Részlet egy önérzetes fenyő naplójából
2013.01.04. 11:30
December 20.
Éppen két hete, hogy a városba érkeztem. Nem elég, hogy elszakítottak az otthonomtól és gyökereimtől, ráadásul még el is várják tőlem, hogy ezüstfenyő létemre holmi lucfenyők között töltsem a mindennapjaimat. Ez több mint felháborító! Amint valami csoda folytán kikerülök innen, azonnal panaszt teszek a Fenyőjogi Hivatalnál.
December 22.
Már csak ketten maradtunk: egy tömzsi, kusza kis fenyő és én. Mikor egy idős férfi hosszasan mustrált minket, biztos voltam benne, hogy most végre én is elszabadulhatok erről a helyről. Ám ekkor hatalmas csalódás ért… Nem akartam elhinni, hogy helyettem tényleg azt a csúnyácska fát választotta.
December 23.
A fenyőárus azért még ma is megpróbált eladni. Egész nap tűkön ültem, és türelmetlenül vártam, hogy hátha egy vevő még arra téved. Este már minden remény veszni látszott. Szörnyen elkeseredtem, nem értettem, hogy történhetett meg ez pont velem. Pedig a fenyvesben milyen szép jövőt jósoltak nekem… Végül az árus mentett ki ebből, a számomra oly kellemetlen helyzetből. Összekötözte ágaimat, majd hazacipelt. Mikor megérkeztünk óvatosan a sarokba állított, gondosan ügyelve pompás tűleveleim épségére. Kedves törődését különösen tudtam értékelni a zord heteim után.
December 24.
Rettenetesen elcsúfítottak! Este összegyűlt a fenyőárus családja és fényes, színes gömböket meg villódzó égősorokat aggattak rám. Tűrhetetlennek tartottam ezt a bánásmódot, de nem tudtam mást tenni, mint beletörődni sorsomba. Gondolatban már a panaszlevelemet fogalmaztam, amikor mind körülálltak, és a meghatottságtól csillogó szemmel gyönyörködtek bennem. Ez, be kell vallanom, némileg meglágyította szívemet, és haragom lassanként elszállt. (A panaszemeléstől pedig úgy döntöttem, egyelőre eltekintek).
Téli ünnep
2013.01.03. 20:19
Eljött az ünnep
Mit oly rég vártunk mi már
Itt van végre hát.
Karácsony, a nap
Mikor mindenki szeret
Kapni és adni.
Sok ember néha
Félreérti miről is
Szól ez az egész.
Az ajándékok
is fontosak ugyebár,
de nem az a fő.
Hisz’ ez az ünnep
biz’ a szeretetről szól,
nem a javakról.
Nos ünnepeljük
együtt s szeressük hát
egymást, ez a fő!
Karácsonyi egyperces
2013.01.02. 20:01
Karácsony előtti nap volt, ami -évek óta először- fehérnek ígérkezett. Habár Ő ennek nem örült. Az utcán hideg volt, és hamar sötétedett. Efféle dolgok jártak a fejében, miközben leheveredett egy sikátorban egy konvektor szellőzőnyílása mellé, mint ilyenkor mindig. Az ablakon keresztül kiszűrődött a fény és hallani lehetett a gyerekeket, miközben szüleiket nyúzták az ajándékok miatt.
Fehér karácsony.... vagyis nem annyira fehér.
2013.01.02. 16:48
-Miért pont karácsonykor? - nézett hitetlenkedve a hófehér kanapéra. - Bármikor máskor történhetett volna, miért éppen most? Mikor annyi más elintéznivalóm is lenne. Miért bolondulnak meg a kuncsaftok az ünnepek beköszöntével? Nem várhatott volna a dolog legalább az Új évig? Máskor a vendégeknek szavát sem hallom, csendben ülnek és várakoznak a sorukra, míg én az előttük lévővel intézkedem a pincében. Erre most itt van ez. Nem elég, hogy nem jutottam el vele pincéig, de ahelyett, hogy gyönyörködnék a hóesésben és pitét sütnék, most állhatok neki letakarítani a hófehér kanapét - így gondolkodott, majd rájött a legnagyobb problémára.
-Egyébként is... Mivel lehet eltünteni a vért a fehér szövetből???
Karácsony, karácsony
2012.12.29. 23:10
Az utazási iroda alkalmazottja az idén is pontosan olyan készségesen beszélt hozzá, mint tavaly, tavalyelőtt, azelőtt. Ha jobban belegondolt, még sosem voltak az évnek ebben a szakában kellemetlenek vele. Biztos az ünnepek teszik.
- Tehát az indulás holnap, december huszonnegyedikén lesz – tájékoztatta a nő sima hangon. – Szíveskedjen időben kiérni, a gép indulása előtt három órával. Szóval még eccer –
- Egyszer – pontosított hűvösen. Miért volt ennyi ostoba ember a földön?
Wintertime Sadness
2012.12.24. 16:38
Hűvös szelek csípik arcomat,
Szívem mélyén újabb karcolat.
Tedd le azt a kést, hagyj békében,
Ördög vagy Te, angyal képében.
Miért bántasz annyit, mond meg miért?
Ez a nagy hála a tetteimért?
Kezem nyújtom, de te levágod
Szívedből a képem is kizárod.
Kint ülök a parkban. Szétfagyok.
Szeretetlenül, magam vagyok.
Nézek a távolba, boldog emberek,
Boldog, Istenem! Miért nem lehetek?
Lassan szállingózni kezd a hó,
Vastagszik a fehér takaró.
Bámulom a gyönyörű tájat,
S vastagszik a szívemen a bánat.
Csupán arra kérlek én Téged,
Húzd ki már szívemből a késed.
Ölelj át, ha hófúvás gyötör,
S ne karod legyen a sírgödör.
Nagy Deborah
Lázár Ervin: A Masoko Köztársaság
2012.12.18. 20:22
Micsoda kellemetlen nap ez is! Szinte semmiben nem különbözött a többitől... A lelkében dúló viharos érzések nem kímélték egy pillanatra sem. Ritkán volt ennyire kétségbeesett, de most mégis magába szippantotta a keserű gondolatok kavargó örvénye. Úgy érezte, hogy feje majd’ szétrobban, s nem volt már más vágya, csak végignyúlni ágyán, és kipihenni egész addigi kudarcba fulladt életét. Az utcáról beszűrődő zajok lassan tompulni kezdtek, szemei egyre jobban elnehezültek, majd hamarosan elmerült a hívogató álomvilágba.
Másnap hajnalban frissen és szokatlanul jókedvűen ébredt. Nyoma sem volt már előző napi letargikus hangulatának, helyét valamiféle várakozással teli izgalom vette át. Kipattant az ágyából és nekilátott, hogy megalkosson egy boldogabb világot, a saját birodalmát.