Micsoda kellemetlen nap ez is! Szinte semmiben nem különbözött a többitől...  A lelkében dúló viharos érzések nem kímélték egy pillanatra sem. Ritkán volt ennyire kétségbeesett, de most mégis magába szippantotta a keserű gondolatok kavargó örvénye. Úgy érezte, hogy feje majd’ szétrobban, s nem volt már más vágya, csak végignyúlni ágyán, és kipihenni egész addigi kudarcba fulladt életét. Az utcáról beszűrődő zajok lassan tompulni kezdtek, szemei egyre jobban elnehezültek, majd hamarosan elmerült a hívogató álomvilágba.

Másnap hajnalban frissen és szokatlanul jókedvűen ébredt. Nyoma sem volt már előző napi letargikus hangulatának, helyét valamiféle várakozással teli izgalom vette át. Kipattant az ágyából és nekilátott, hogy megalkosson egy boldogabb világot, a saját birodalmát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.