Wass Albert Elvész a nyom című regénye a II. világháború idején élő hat különböző nemzetiségű férfi életének alakulását mutatja be. Eltérő sorsuk valahogy azonban mégis egymásba fonódik.

A regény hat fiú majdnem bekövetkező csónakbalesetével indul, ám a véletlen vagy egy felsőbb erő megakadályozza a szerencsétlenséget, megmentve ezzel a fiatalok életét. Azért maradnak életben, mert feladat vár még rájuk, amit véghez kel vinniük, vagy csupán a véletlenek különös összjátékának köszönhetik csodával határos megmenekülésüket?  Sorsukat vajon tényleg ők alakítják döntéseiken keresztül, vagy csak bábuk egy isteni játékban, melyet,  ha akarnának, sem tudnának irányítani, mert egy felettük álló hatalom minden lépésüket gondosan eltervezve vezeti őket előre megírt sorsuk beteljesedése felé?

A regény szereplőinek egy-egy döntése hosszú távú kihatással van egész életükre. Ezeknek az elhatározásoknak a nagy része a múltjukra vezethető vissza. Leginkább gyermekkori emlékekből, személyes sérelmekből és konfliktushelyzetekből fakadnak. Az életutak és döntések hátterében a legtöbb esetben a bosszú áll. Szinte mindegyik karakter életében megjelenik (kivéve Herbert Habicht professzoréban). Hol kegyetlen bosszú áldozataként, hol pedig a bosszúvágytól fűtött megtorlóként szerepelnek.

Drágffy Gergely, a komoly, megfontolt, maximalista, nagy tekintélyű eskői herceg számára döntő pillanat, amikor a Gelencsér-ügyben kell eljárnia. Szigorúan, a birtok érdekeit figyelembe véve hozza meg súlyos ítéletét, bele sem gondolva az estleges tragikus következményekbe. Ezzel indítja el az események láncolatát: az apja halálát megbosszulni vágyó legidősebb Gelencsér fiú elűzi birtokáról a hazatérő herceget, aki nem térhet már vissza Eskőre többé. Családjától is elhidegül, elidegenedik a II. világháború utáni Európától is, a hazájától.

Vrana Basil megalázkodó és befolyásolható karakter. Keserű sorsába beletörődik,  még csak meg sem próbál változtatni rajta. Egész életében ódzkodik belefolyni a politikai kérdésekbe, csak azt teszi mindig, amit a felette állók elvárnak tőle. Legbelül, lélekben tisztában van azzal, hogy a háború utáni Csehország már nem ugyanaz, s ugyanúgy nem leli már helyét egykori otthonában, mint a herceg. Ő azonban gyenge jelleme ellenére, kegyetlenül megtorolja sérelmeit. Ez a tette is rányomja bélyegét további életére, és nem tud megszabadulni a gyötrő bűntudattól.

Talán legsanyarúbb sorsa a zsidó bankárnak van, aki csak úgy, mint Vrana Basil, gyenge jellemmel rendelkezik, de emellett még kisebbségi komplexussal is küzd. A pénzbe menekül már gyermekkorától kezdve (amikor pénzzel próbálja magához láncolni az egyetlen embert is, akit barátjának tart) ebből épít maga köré védőfalat, s a nehéz, kétes helyzetekben mindig a pénzhez nyúl, attól vár segítséget. Az érzés, hogy ő más (zsidó származása miatt) és Lubovszkiból való kiábrándulás, a csalódottság teszi ellenségessé, zsarnokká. Ellentéte Kazimirral fiatal korában kezdődik, és felnőttként is megmaradnak lelkén az általa okozott sebek, melyek megkeserítették életét. A festő az, aki miatt egész életét a bosszúnak, a kegyetlenségnek, és felsőbbrendűsége látszatának kialakításának és fenntartásának szenteli. A háború utáni Európa őt is kitaszítja magából, de Pohrisch sokkal inkább a kedvezőtlen üzleti helyzetek miatt érez ekképp.

Lubovszki Kazimir és Pohrisch életútjai többször kereszteződnek, sorsuk kiegészíti egymást. A léha és könnyű életű festő felszabadultan szemléli a világot, a társaság középpontja. Pont olyan, amilyenné Pohrisch Gottfried mindig is válni szeretett volna. Természeténél fogva lekezelő stílusával és laza, szertelen életmódjával még jobban kivívja a zsidó bankár haragját, rosszallását, aminek következtében mérhetetlen bosszúvágya célpontjává válik. Egész Európát otthonának érzi, mindegyik országban megtalálja a helyét, ám ő is csapásként éri meg, hogy a II. világháború után elveszíti otthonát. Kívülállónak érzi magát ott, amit annak idején hazájának tekintett.

Jonel Bursanu az eltévelyedett, eszméihez mindenáron ragaszkodó politikus. Kitart elhatározásai mellett, amellett, amit ő helyesnek tart. Hazafias természetű, aki népének jót akar, mégsem sikerül terveit kiviteleznie olyan módon, ahogy szeretné, mert naivan szemléli a politikát, és nem veszi tudomásul, hogy az igazság rég eltűnt fogalom már. Szembe kell néznie a ténnyel, hogy nem tudja megmenteni népét, bárhogyan is próbálkozik. Hiába akarja a jót cselekedni, a helyzet lehetetlenné teszi ezt számára, s nem tudatosul benne sokáig, hogy minden lépéssel csak közelebb kerül a román nép, melyet olyan nagy igyekezettel, buzgalommal és elszántsággal igyekszik megmenteni, a pusztuláshoz.

Herbert Habicht professzor küzd a legnagyobb erkölcsi dilemmával. Találmánya az emberiség jólétét szolgálhatná, ugyanakkor rájön, hogy veszélyes fegyvert adna a németek kezébe. Döntenie kell, hogy hazáját szolgálja és a hírnevet, a dicsőséget válassza, aminek ára esetleg az világ pusztulása, vagy inkább feladja tizenkét év fáradságos munkáját az emberiség védelme érdekében. Szilárdan kitart elhatározása mellett, és sikeresen eltitkolja találmányát. Nem törik meg a kínzások, vallatások hatására sem. De a háború utáni időszak az ő lelki állapotát is próbára teszi, meginog elképzeléseiben, amikhez azelőtt úgy ragaszkodott. Akkor már, látva a németországi nyomorúságos viszonyokat, közel sem olyan biztos abban, hogy évekkel azelőtt felfedezése eltitkolásával jót cselekedett. Felmerülnek benne a kétségek, hogy hazáját vagy az emberiséget kell elsősorban megvédenie.

Az életutakban a bosszú szerepének betöltése, a haza elvesztése, dilemmák, az eszméből való kiábrándultság, a kételkedés taszítja a hat férfit abba a kiüresedett, sivár lélekállapotba, ahonnan nem látnak már kiutat. Döntéseik, szabad akaratuk által véghezvitt tetteik vezetik egymáshoz őket, amit nem lehet egyszerű véletlennek nevezni.

Talán sorsukat saját döntéseik alakították, de nem az volt-e a sorsuk, hogy ezeket az elhatározásokat meghozzák? S ezzel olyan helyzetet teremtsenek, ahonnan már csak egy kiút van, Amerika, ahol együtt hatan bevégezhetik azt, amire hívatottak, amiért sok-sok évvel azelőtt túlélték a csónakbalesetet? A véletlen találkozások (Kazimir és Pohrisch), a hirtelen hozott jó, valamint rossz döntések, gyermekkori traumák mind-mind egy útra terelték őket, arra az útra, ahol beteljesülhet végzetük, amihez a szabad akaratuk csupán eszközként szolgált.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.