Nagyon untam már a berögzött iskolai szarságokat, amiket minden nap a nyakunkba varrnak. Heti öt retkes napot töltök a suliban, nehogy már a hétvégémet is azzal töltsem, hogy bevágjam a sok értelmetlen adatot, és írogassam a szerencsétlen esszéket.  Ez a hétvége most egészen más lesz, teszek nagyívben a halomban álló feladatokra, és betaxizom a belvárosba, valami puccos helyre, megnézni a sok sznob barmot, amint fűzik az agyatlan szőke macájukat. Sőt, jobbat tudok. Beöltözöm sznob szőke libának, kíváncsi leszek, milyen arcok fognak rámgerjedni, aztán meg persze, hogy vannak-e olyan profik, hogy rájöjjenek a csalásra.

Kinyitottam a fehér gardróbszekrényemet, hogy valami kellően kurvás göncöt találjak. Végigtúrtam a komplett kollekciómat, de annyira nem az én stílusom a ribancság, hogy egy miniruhát se találtam közöttük, magassarkúm is csak azért akad, mert a bolond exem annyit tudott összvissz a női nemről, hogy szeretik a cipőket, de engem nem vágott annyira, hogy tudja, hogy csak laposat hordok. Szánalmas egy alak volt, nem vágtam, hogy mi fogott meg benne. Egyszer elvitt valami lepukkant lebujba , mert akart dicsekedni a munkatársainak, hogy este vendéglőbe viszi a nőjét, de teljesen nem volt fogalma arról, hogy milyen helyre illik vinni a barátnőt. Full gáz tag volt.

Fenemód lelombozott, hogy nem tudok beöltözni ribancnak, pedig marhára bezsongtam az estére, így változtattam a terven. Beöltözök Miss Elérhetetlennek, és lepattintom az összes kanos barmot, aki csak a bugyimat akarja letolni. Átok nagy zseninek tartottam magam, és kihalásztam a szekrény aljáról a fekete ünnepi ruhámat, aminek nem volt kivágása, nem volt testhezálló, és majdnem leért térdig. Szintén fekete lapostalpú cipőt húztam, egy elegáns órát és gyűrűt, és kontyba fésültem a hajam. Sminkelni se nagyon sminkeltem, istentelenül idegesített, ha vakolat volt a fejemen, így csak a szempilláimat festettem ki, és kis pirosított tettem.

Lesétáltam az utcára, mint valami elit lady, és intettem egy taxit. A sofőr végigmért, majd megkérdezte, hogy merre szeretnék menni. Biztos rohadtul nem vágta, hogy egy magamfajta „sznob bigé” egyes egyedül milyen tervekkel vág neki az estének.

-          A Kempinski Hotelba, legyen szíves. – affektáltam oda neki. Biztos átkozottul nem bírta felfogni, hogy mi a retket kereshettem én itt a város szarabb környékén, ha abban a sznob hotelban szálltam meg.

Nem szólt egy rohadt szót se, de láttam a szemén, hogy nem érti. Előttem még férfi nem tudta megjátszani magát, azt is tudtam, amit gondolnak. Évek és a rutin. Pokoli szarul vezetett a taxis, halálfélelmem volt minden piros lámpánál, amikor az utolsó fél méteren taposott bele a fékbe.  Bazira paráztam, de nem szóltam, mert így is nagy feladat volt, hisz legszívesebben leüvöltöttem volna a pofáját, hogy a kurva anyja életét veszélyeztesse. De most classy vagyok. Közben számolgattam a dohányom, hogy ha esetleg nem sikerül egy gazdag palival se befűzetnem magam, mennyit költhetek, hogy még haza tudjak taxizni.

-          Meg is érkeztünk volna! – vigyorgott teli képpel a közveszélyes barom, mert biztos vastag borravalóra számított, de egy forinttal nem tömtem ki jobban a zsebét, mint amennyit érdemelt ez az álszent strici.

Kitipegtem, igazgattam a hajam, és mintha csak a hotel lakója lettem volna, és bekanyarodtam a rohadt puccos bárba, ahol elvegyültem a sok sznob liba és pénzes pacák között. Egy délies beütésű pincér jött oda hozzám. Totál begerjesztenek a déli pasik. Kajak, nem is nagyon hallottam, hogy mit mond, valszeg azt, hogy menjek a bárpulthoz, mert teljesen felhúzott a borostás képe. Kedvére tettem, és odasétáltam a pulthoz, és rendeltem egy Johnnie Walkert jéggel, majd érzékien az ajkaimhoz tapasztottam a poharat és kicsiket kortyoltam bele. Fenemód erotikus lehettem, mert azonnal kiszúrt egy kopaszodó pacák, de elnéztem a másik irányba. Lerohasztanak a kopaszodók. Öregem, inkább őszüljön, azt be lehet festeni, mint kopaszodjon. Állatira lehangoló. A másik oldalán a pultnak két üzletember vitatkozott valami tetű fontos dologról. Mindig is beindultam az üzletemberekre, jobban izgat egy öltönyben flangáló borostás fickó, mint egy félmeztelen kigyúrt kockahasú tag. Komolyan, sokkal jobban begerjeszt. Nézegettem őket egy darabig, de látszólag marhára el voltak foglalva a kis üzletükkel, ide is csak sznoboskodni jöttek. Frászt kapok ettől, minek kell még szombat este is a rohadt munkán kattogni? A feleségükkel is úgy beszélnek, hogy „olyan értékes vagy, mint a részvényeim?” Nagyon fos lehet bankárfeleségnek lenni, szarok a rókaprém kabátra. Legyen velem mindig azt csá. Kell a francnak a szőr, háromhavonta fizetek gyantázásért, hogy megszabaduljak tőle.

Az ajtó felé néztem, és egy átkozott elit pasas lépett be. Sötétkék selyemöltönyt és nadrágot viselt, fekete bőrszíjjal, koromfekete selyeminggel, sötétkék nyakkendővel és szintén fekete bőrcipő volt rajta. Rohadt menő volt! És sűrű sötétbarna haja volt, olyan sötét, hogy szinte fekete, oldalt rövidebbre nyírva, mint felül. És amitól végképp átkozottul begerjedek: óra volt a kezén.

 Felémsétált…Közelebb érve megcsapott az isteni illata, és próbáltam nyugodt maradni, nem árulni el, hogy milyen tetű nagy hatást tett rám. Amikor leült a mellettem lévő székre, pokolian megörültem, és ránéztem, hátha megszólít.

-          Szép estét Hölgyem! – mosolygott rám, amitől majdnem magam alá csináltam. Külföldi volt, így angolul beszéltünk.

-          Önnek is, Uram! – feleltem rohadt zavarban.

-          Kihez van szerencsém? – meresztette rám a marha aranyos barna szemeit.

-          Deborah.

-          Kedves Deborah, örülök a szerencsének. Matheus. – nyújtotta felém a kezét.

Tehát német volt a forma. Sajnáltam kicsit, jobban izgatott volna, ha déli, hamár ilyen fenemód délies a kinézete. Elkezdett kérdezgetni, hogy mi járatban vagyok itt, meg mit dolgozom, gondolom rohadtul érdekelhette. Elmeséltem, hogy író vagyok, ami igazából igaz is, mert újságot írok, meg hobbiból verseket. Ő valami multinak volt a vezérigazgatója. Tetű nagy ember lehet, de gyűrű nem volt az ujján. Hála istennek. Marhára tetszett nekem, sajnáltam is, hogy csak inkognitóban vagyok. Vagy két órát elbájcsevegtünk, amikor megkérdezte az érzékeny pontot, hogy melyik szobában lakom. Hát tippelj. Egyikben sem. Elmondtam az arcnak, hogy csak meglátogattam egyik itt megszállt külföldi rokonom. Kérdezte, hogy hogy fogok hazamenni. Mondtam neki, hogy taxival. Közben merengette rám a rohadt aranyos szemeit, és vágta azt a marha édes arcot, totál kisiklott az agyam tőle. Meg kell hagyni, ezek a jó bőr csávók el tudják magukat adni. Mondta, hogy kár, de szívesen beszélgetne még velem, maradjak itt éjszakára. Más esetben azonnal levágtam róla, hogy le akarnak fektetni, de rajta láttam a jóindulatot. Egy ennyire elit csávó nem lehet gyökér. Belementem.

Végigbeszélgettük az egész éjszakát, valami hajnali négykor feküdtünk le, én az ágyba, ő a kanapéra, mert ilyen egy tetű nagy gentleman volt. Körbenéztem. Drága göncök, ízléses ruhatár, bőrcuccok. És néztem ahogyan alszik. Marja hosszú szempillái voltak, totál szexi volt. A haja is édesen összekócolódott, piszok ellenállhatatlan volt. Matheus. Ha létezik szerelem első látásra, akkor megtörtént azon az éjjelen. Mégse maradhattam. Ha rájön, hogy átvertem, vége mindennek, rohadt ideges lesz. Egy ilyen piszok menő krapek nem fogja magát égetni egy ilyen egyszerű nővel, mint amilyen én vagyok. Retek szomorú lettem, de tudtam, hogy mennem kell. Nem viselném el a szégyent, ha megtudná, hogy rangon aluli vagyok, és csak megjátszottam a nagy miss ladyt. Felhúztam a cipőm, és kisétáltam a hotelből. Túl szép volt  ez az este Matheusszal ahhoz, hogy igaz legyen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.