- Gábor mi történt veled?-kérdezte Ani hevesen. - Már mindenhol kerestünk téged! Merre jártál? És egyáltalán miért tűntél el? - A szívbajt hoztad ránk tesó! Kérlek, többet ilyet ne csinálj!- tette hozzá Zoli. - Borzasztó … szörnyű…nem hiszem el…- mondogatta magában…

Ani érezte, ahogy az arca falfehérré válik egyik pillanatról a másikra. Az alkohol okozta kellemes bódultság elillant, ahogy az az egy szó eljutott tudatáig. - Eltűnt. A lány odasietett a bárpulthoz, intett a csaposnak jelezve, hogy hová rakta a pénzt, majd Zolival együtt kisietett…

Vége. A tervnek annyi. Ani azt kívánta, bárcsak hirtelen eltűnhetne, bárcsak semmissé tehetné a történteket. Gondolniuk kellett volna az esetleges buktatókra, körültekintőbben kellett volna végrehajtaniuk ezt az egész zsarolási hadműveletet. Persze utólag már könnyű okosnak…

Ani a bárszekrényhez lépett. Remegő kezével rögtön a házikonyakhoz nyúlt, hogy valami erőt és bátorságot öntsön magába. Gábor azonnal odasietett és kivette a gyenge nő kezéből az üveget. - Nem, Ani ezt most nem teheted meg. Teljesen józanul kell Péterhez menned. Menj,…

Azonban ez a sok ha már mind a múlté. Ami történt, megtörtént, ezen már egyikőjük sem tudott változtatni. Így elhatározták magukat, hogy véghez viszik azt, amiben megegyeztek, kerüljön bármibe is. Legalábbis ezt hangoztatták mindhárman... Bár mint tudjuk, később ez nem így…

Pokoli este volt, az már igaz. Egy új bárt próbáltak ki, végigkóstolva az itallapon fellelhető összes alkoholtartalmú koktélt és rövidet egyaránt. A nyitási akció csábító volt a Carpe Diem szerint élő trió számára. Ani a mai napig nem emlékezett rá, mi volt az oka,…

A vasútállomás fényei fokozatosan fakultak a futó férfi mögött. A sínek mellett rohant, mögötte a messzeségben a pályaudvar sziluettje, előtte pedig a lassan kivérző nyárvégi nap. A vonat már réges-rég elment, és ezt ő is jól tudta. Mégis futott, futott, mintha ez még…