Ani a bárszekrényhez lépett. Remegő kezével rögtön a házikonyakhoz nyúlt, hogy valami erőt és bátorságot öntsön magába. Gábor azonnal odasietett és kivette a gyenge nő kezéből az üveget.

- Nem, Ani ezt most nem teheted meg. Teljesen józanul kell Péterhez menned. Menj, igazíts egyet a sminkeden és meditálj, vagy imádkozz, mit tudom én mitől nyugszol le. De nem ihatsz. Most menj, húsz perc múlva a kocsiban várunk. Szedd össze magad, ha jól emlékszem ez az egész a te átkozott ötleted volt!

Gábor és Zoli a bőrkabátjukért nyúltak, és beletették a fényképeket egy barna irattartóba. Mindkettőjük mozdulataiban volt valami bizonytalanság, valami félelem, de próbálták leplezni. Tipikus férfiak. A világ omlik össze bennük, de büszkébbek, minthogy félelmet mutassanak. Talán jobb is volt ez így. Nem lehet tudni, hogy mi ütött Aniba. Talán ha a fiúk is megtörnek, az egész terv  füstbe ment volna. Végülis...jobb lett volna ha így történik.

Ani úgy tett, ahogy Gábor tanácsolta. Még egy utolsó simítás a púderpamaccsal a finom arcbőrén, egy utolsó réteg a vérvörös Chanel rúzsából, egy utolsó permet a francia parfümből. Végignézett a tükörképén. Közel volt már a harminchoz, de teste semmit nem változott az évek során. Mesésen festett rajta a feszes, fekete ruha. Vékony hatvancentis dereka és kilencvenkettes mellbősége sok tekintetet vonzott már. Most sem lesz ez másképpen. Kovács Péter is ennek a deréknak a rabja lesz. Csak legyen ereje végigcsinálni. 

Felhúzta a lábára a magassarkúját, végigsimította a haját, és sóhajtott egyet. Mibe keverte magát. Ennyire szüksége van a pénzre? Mi értelme ennyi áldozatot hozni? Most is jó ruhái és kocsija van, és a lakása is otthonos. Bárcsak még kiszállhatna. Hagyná a francba az egészet, csakhogy szereti Gábort. Már csak érte is végigcsinálja.

"Eszeveszett nagy dolog a szerelem, - sóhajtotta Ani - olyat is megtesz az ember azért, akit szeret, amit a háta közepére se kíván. Csak mert tudja, hogy mennyire fontos ez a másiknak. A fenébe is. Remélem csakugyan megéri."

Elegánsan lépkedett le magassarkújában a lépcsőházban. Gábor és Zoli már türelmetlenül várták a szürke Nissanban. 

- Ani, az isten szerelmére, siess már, a titkárnője ötkor megy haza, Péter sem marad már sokáig az irodában utána! - idegeskedett Zoli a körmeit piszkálva

- A szépséghez idő kell. - vonta meg a vállát Ani

- Smink és koktélruha nélkül is gyönyörű vagy! - csúszott ki Gábor száján. Nem kellett volna. Nem szabad Aninak tudnia, hogy mennyire oda és vissza van tőle. 

Ani mosolygott. Melegség töltötte el a szívét. Annyira jó volt ezt attól a férfitól hallania, akit tiszta szívéből szeret. Nagyon jól tudta, hogy Gábor nem beszél könnyen az érzelmeiről, de nem siettette a dolgot. Majd beszél róla, ha elérkezettnek látja az időt. Addig olvasnak egymás szemeiből.

Zoli vezetett, meglehetősen agresszívan. Már túl akart lenni a dolgon, neki sem volt ez egyszerű. Akár egy rallys, úgy vette a kanyarokat, egészen a Montevideo utcai szerkesztőséghez. Bécsi út, Szépvölgyi út, Business Park jobbra, Seregély utca, Montevideo utca. Lassított. Parkolóhelyet keresett, és a szokásosnál nehezebben tudta az autót beirányítani a helyre. Leállította a motort és Gáborra nézett.

- Add neki oda a borítékot. -sandított Anira

Gábor odaadta a barna papírtasakot a lánynak. Mélyen a szemébe nézett, és megsimogatta a vállát:

- Tudom, hogy ügyes leszel. Odamész és valósággal elvarázsolod. Nézz rám, hazudtam én neked valaha? Most is megmondom, mi lesz. Felmész, rábírod, hogy kikezdjen veled, mi erről videofelvételt készítünk. Ha megtörtént és elég közel van hozzád, ints. Leállítjuk a videót, és akkor előállhatsz a borítékkal és zsarold meg. 

- Miért nem mehetek oda szimplán és dughatom az orra alá a fotókat? Minek ez a kikezdős dolog? Nem akarom megtenni. Lelkileg képtelen vagyok egy másik férfihoz érni...mármint - itt elcsuklott Ani hangja - most éppen senkihez nem akarok érni. Nem akarom ezt. 

- Ani, Ani. Nézz rám. Ha meglátja nálad azt, ami tönkreteheti az életét, lehet, hogy megsebez, vagy isten őrizz, lepuffant téged is. Aztán szól a cinkosainak, és megsemmisítik a bizonyítékokat. És mink marad? Pár alig kivehető telefonos fénykép az utcán, vaku nélkül. Ráfogják, hogy ott sem voltak. De így, egy hamisíthatatlan bizonyítékunk lesz ellene, hogy megpróbált kikezdeni a rivális lap riporternőjével. Ismerem ezt a Pétert, rá se kell nézned olyan szexisen ahogy szoktál, már vetkőztetni fog a szemeivel. És gondold el, ha meglesz a videó, ráfoghatjuk azt is, hogy így próbált téged rávenni, hogy ne tedd közzé a képeket. Ani, a terv zseniális. Te teszed azzá. 

Ani félénken nézett Gáborra. Így lesz. Ha ő mondja biztosan így lesz. Erőt vett magán és kinyitotta az autó ajtaját. 

- Tíz perc és utánad megyünk! - szólt utána Zoli

Ani felsétált a barna lépcsőkön, egészen a szerkesztőség forgóajtajához. Automatikusan fordult egyet az üvegajtó, és bent találta magát. A porta a jobb oldalon volt, és egy szőke hölgy pakolászott, éppen menni készülhetett. Mi van, ha már Péter is elment? Az nem lehet, még egyszer nem lesz ereje idejönni.

- Kérem, elnézést, Kovács Péter urat keresem, nagyon sürgős, életbevágó! - szaladt oda a nőhöz, aki alaposan végigmérte. Tényleg fontos lehet, ha egy vacsoráról idesietett, gondolta a portás látva Ani koktélruháját. 

- Még itt van. Harmadik emelet, 105-ös szoba. Menjen lifttel, balra a folyosó végén a postaládák mellett. - válaszolta hűvösen. Irigyelte Anit. Minden nő utálja a nála szebbeket.

Ani gyorsan szalad a folyosón végig, és ingerülten nyomta meg a hívógombot. Kétszer, háromszor is megnyomta, mert lassan érkezett lefelé a lift. Alig bírta kivárni. Amikor végre megérkezett, meg sem várta, hogy teljesen kinyíljon az ajtó, már beugrott. A panorámalift éppen az utcára nézett, így láthatta a portásnőt elsétálni. Gyorsan megírta smsben Gábornak, hogy merre találják Péter irodáját. Szerencsére a Város Szavában minden kis iroda ajtaja üvegből van, így a kamerát ügyesen el tudják majd rejteni.

A lift megállt a harmadikon. Ani kiviharzott, és lázasan kereste a 105-ös irodát, amit hamar meg is talált. Rögtön belátott, Péter éppen háttal állt neki, és rendezgette az aznapi újságokat. Ani nyelt egyet és bekopogott.

- Oh, kérem jöjjön be! Mi járatban ilyen későn errefelé? -mérte végig elégedetten Anit Péter. 

- Elnézést, ha zavarom, de...

- Ugyan, dehogy zavar! - vágott közbe vigyorogva Péter.

- De olvastam a cikkét arról, hogy a harmadik kerületben tervezik egy új színház nyitását. Nagyon tetszett az írása, igazán ért a szavakhoz! - Ani tudta, hogy célegyenesben van, és tetszik a férfinak, így kicsit felfokozta a hangulatot - Mármint úgy értem, hogy jól tudja használni a nyelvét...a nyelvet. Tetszik ahogyan fogalmaz. 

Péter felhúzta a szemöldökét és tovább mosolygott, két lépést Ani felé lépve. Ani az órára nézett. 10 perc telt el, a fiúk már biztos felfelé tartanak. Péter az ajtó felé néz, ez nem jó, nagyon nem jó. Meg kéne fordulni. Odalépett Péter mögé, hogy a férfi kénytelen legyen követni a szemével. Éppen jókor. Zoli már a földön lapult. 

- Ezért idejött ilyen későn, ilyen csábosan, csak hogy megdicsérjen? Írhatott volna egy levelet is! - mondta Péter, miközben felvett az asztaláról egy tollat, és karba tette a kezeit.

- Igen, írhattam volna, - lépett közelebb Ani - de kíváncsi voltam rá, hogy igaz-e a szóbeszéd.

- Miféle szóbeszéd? - hajolt közelebb Péter, szélesen mosolyogva. Ő bizonyára nem tudta, hogy a felvétel ettől a pillanattól veszi a lépteit. Ani tudta, hogy most kell hátrálni, most már Péter fog kezdeményezni, és a videón csak ez lesz meg.

- A szóbeszéd, miszerint Ön nagyon sármos. - felelte Ani érzelemmentesen, hiszen a kamera hang nélkül vette, így csak a mimikája beszélt helyette.

- És mit gondol? Igaz?

- Meglehetősen az. - mosolygott Ani

- Maga gyönyörű nő. Biztosan nem azért jött, hogy ezt elmondja és megnézze, hogy valóban sármos vagyok-e. Kérem, tudjuk miért jött. Látszik az öltözékén is.

- Milyen az öltözékem? - érdeklődött Ani.

- Dizájnos. Akarom mondani, csinos. Nagyon csinos. Bár ezek a ruhák jobban mutatnának a földön, mint Önön, kedves...

- Petra. - hazudott Ani okosan.

- Szóval Petra, ez az emelet már üres. Senki nincs itt csak mi. Kiürült a hely. Szereti a különleges helyszíneket? Ez most nem egy fürdőszoba, nem is hotelszoba, nem is park, se nem kórház. Ennyire nem különleges, de izgalmas attól még. - lépett folyamatosan közelebb Anihoz, ingázva a szemével a nő szája és dekoltázsa között. Megsimogatta Ani fenekét, és a szemébe nézett. Ani nem ellenkezett, így Péter megcsókolta.  Egyre vadabbul csókolta és egyre nagyobb területet járt be a kezeivel. Ott és azonnal akarta. Hosszú percekig csókolóztak. Ani szíve összefacsarodott. Ott az üvegajtón túl Gábor most őket nézi. A férfi akit szeret éppen nézi ahogy előjátékba csap át a csók. Miért? Miért ér meg ennyi fájdalmat egy kis pénz?

Miközben Ani már azon gondolkozott, hogy hogy állítsa le, és vegye elő a táskájából a borítékot, Péter eresztette el a lányt. Eszébe jutott, hogy mégsem annyira okos ötlet egy üvegajtós irodában kikezdeni Anival. 

- Nem akarja inkább ezt máshol folytatni? - kérdezte a nőt. - Teljesen még nem ürült ki az épület, és ahogy maga is feljött ide, úgy más is feljöhet!

- Ez egy nagyon jó ötlet! - próbálta Ani kiszabadítani magát a férfi öleléséből, aki azonban még egyszer megcsókolta, és még mindig nem engedte el. Ani intett a fiúknak, hogy már elég, gyorsan bújjanak be a szomszéd irodába, ahol Péter nem látja őket. Azonban ehelyett kinyílt az ajtó.

- PÉTER!!! - kiáltotta egy nő rémülten.

- Jó ég...- hűlt el Péter. Azonnal felismerte a nőt.

Ani szintén hamar azonosította az arcot. Remegni kezdett. A tervnek annyi. Hirtelen ő vált zsarolhatóvá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.