A reggelek mindig túl korán kezdődnek, az biztos! De tényleg. Gondolom te is megfigyelted már, hogy bármennyit alszol, ez a napszak nem esik jól. Mint minden átkozott reggelen, rohadt kedvetlenül kikecmeregtem az ágyamból és felöltöztem. Esténként kikészítem a másnapi ruhámat, hogy ne kelljen ezzel foglalkoznom, amikor állatian fáradt vagyok.

Ettem pár falatot, hogy legalább a hasam ne korogjon. De amit nem értek az az, hogy amire beérek a suliba, mindig elkezd korogni a gyomrom. Ezt igazán nem vágom. Evés után fogat mostam, megfésülködtem, és az arcomat is megmostam, hogy ne úgy nézzek ki, mint valami röhejes holdkóros.

Úton a buszmegálló felé mindig elkalandoznak a gondolataim, például a fákon. Öregem, a fák nagyon érdekesek, ha jobban belegondol az ember! Nálunk a járda olyan göröngyös a fák gyökerei miatt, hogy szinte mindenki az úttesten járkál, de tényleg. Fura belegondolni, hogy ezek olyan erősek, hogy a betont átformálják, szépen lassan felfeszítik, arról nem is beszélve, hogy némelyikük pár száz évig is vígan eléldegél, de ezekkel a hülye emberekkel nem tudnak mit kezdeni... Vajon a fák álmodnak arról, hogy embereket kergetnek láncfűrésszel?

Miközben gondolatmenetem végére értem, észrevettem, hogy késésben voltam, így megszaporáztam lépteimet. Annyira nem volt kedvem felsétálni a központba. Sötét volt, hideg volt, meg minden. Szerencsére elértem a buszt, és még helyem is volt. Kifele néztem - mint általában -, de nem láttam semmit, mint már mondtam, sötét volt. Az egyik megállónál mindig hangos alakok szállnak fel. Pedig még fél hét is alig múlt! Annyira nem bírom az ilyen alakokat, akik nem tisztelik az utasok bágyadtságát. Mindenkit kiragadnak a gondolatmenetükből.

Élveztem, mikor beértem a suliba - már amennyire élvezni lehet azt, hogy olyan dolgokkal is tömik a fejed, amit életedben nem lesz alkalmad használni. De, amikor beérek, mindig mosolyogva köszönnek az embernek. Hihetetlen milyen apró dolgokon múlik egy-két dolog megítélése, nem? A holmimat lepakoltam az öltözőbe. Egek, már nagyon várom a tavaszt! Szinte már el is felejtettem milyen az, ha világosban indulok és, ne adj isten, még abban is érek haza…

Az eddigi órák többnyire lassan teltek, alig hiszem el, hogy már az utolsón ülök. Öregem, az egész napomnál többnek tűnik ez az egy óra! De a megváltás megérkezik a csengő képében. Felöltözöm, és lerakom azt a röhejesen nagy könyvet. De most komolyan, miért kell ezt hordozgatni? Egyáltalán miért gyártanak ekkora könyveket?

Már a buszmegállóban ülök a padon, mire átgondolom, mit csináltunk ma, és mit kell elintéznem holnapra. Néha annyira nincs kedvem azokhoz a rohadt kötelező dolgokhoz! Mindig csak halogatom. Iszonyatosan lusta vagyok. Aztán persze mindig megfogadom, hogy legközelebb nem hagyok semmit az utolsó pillanatra, de aztán mégis sikerül. Borzasztó alak vagyok.

Haza érek, teát iszom, majd megcsinálom, amit muszáj. Összeszedem a holmimat, ami kell edzésre. Érdekes, oda még menni is jó. Talán, azért mert ekkorra már teljesen felébredek. A buszon zenéket hallgatok, közben azon jár az agyam, hogy mások vajon mit hallgathatnak. Észre vetted már, hogy a zene, amit általában hallgatsz, mennyi mindent elárul rólad?

Jó érzés megérkezni, itt mindig vidám a hangulat. Mindenki általában húsz perccel hamarabb megérkezik, és tök jól elbeszélgetünk. Olykor edzés közben is… Erősítés után nagyon elfáradunk – már aki tisztességesen dolgozott. De ez amolyan jóleső fáradtság, ha érted mire gondolok.

Hazafelé menet a vacsora jár a fejemben, mint ilyenkor mindig. A kaja mindig jobban esik, ha elfáradtunk a munkától, de tényleg. Vacsora után elpakolom a holnapi cuccom, és én is elrakom magam holnapra. Elalvás előtt még eszembe jut a reggeli gondolatmenetem a fákról. Jobban belegondolva… szerintem ők nem süllyednének le az emberek szintjére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.