Umberto Eco hosszú, ámde annál izgalmasabb regényének a címe is egy rejtély, amit a gyilkosságokon felül kell megfejtenünk. Nem derül ki a sorok közül, csupán a fantáziánkban bízhatunk. A rózsa toposza sokféle dologra utalhat, akár a természetre, a szerelemre, vagy egy lányra is, így ha csupán a címet olvassuk el, többféle képzet születhet a fejünkben (én személy szerint azt gondoltam, hogy holmi lovagregény cselekménye lapul a borító alatt). Nézzük tehát, mik a legvalószínűbb értelmezések.

Mivel a Rózsa neve egy vallásos regény, a helyszíne is egy apátság, a rózsa vonatkozhat magára az egyház intézményére is. Jelképezheti annak a sokszínűségét, hiszen sokféle barát és lelki pásztor tartozik egy fedél alá, a világ minden tájáról, mindenféle személyiséggel. Nem említi az író, hogy milyen színű rózsáról beszélünk, így lehet ez fehér is, a tisztaság, érintetlenség és a becsület színe is, ezért lehet az állítás helytálló, hogy a rózsa maga az egyház.

Ha a címben nem csupán a rózsa szót elemezzük, hanem egészben nézzük, a rózsa neve utalhat a gyilkos nevére is. Ez ironikus, ámde zseniális fogás lenne. Az, hogy a gyilkos, mint szép, ártatlan és mindenki által kedvelt virágként említünk, jó példája a báránybőrbe bújt farkasnak. Amikor William Baskerville kutat a gyilkos után, mindig a testet próbálja keresni, és a test megfogható bizonyíték, ezért lenne szükség egy elvont fogalommal helyettesíteni a külvilág elől.

A regény felfogható egy középkori kriminek is, kicsit hasonlít a Sherlock Holmes féle történetekre, ami szintén nem a modern korban játszódik, hanem a kosztümös Angliában. Sherlock hű segítője Wattson megfeleltethető Adsónak, aki segíti a nyomozást a háttérből. Ez a fajta nyomozósdi is megfeleltethető a rózsának. Ugyanis miből áll egy nyomozás? Keressük a nyomokat. Sok apró kis részlet kitesz egy nagyobbat, akárcsak egy puzzle. Minél több darabocska kerül napvilágra, annál tisztább lesz, hogy mit is keresünk. Az igazság, a megoldás több kicsi részből áll, ahogyan a rózsa is rengeteg apró sziromlevél alkotta egyveleg. Csupán az összes darabjával lesz teljes. Így vezeti el Williamet a sok szirom (kis bizonyítékok) a rózsához (a gyilkoshoz). Így a rózsa neve a bűnös neve is.

Véleményem szerint a legutolsó értelmezés a legvalószínűbb, ám az igazi értelem csak egy latin mondásban jelenik meg a könyv végén. De hisz ez egy rejtélyes regény. Milyen más címet adhatott volna Eco, ha nem olyat, amit homály fed.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.