Fene sötétet láttam magam előtt, mikor felébredtem. Viszonylag hideg volt a parketta a talpam alatt, mikor kikeltem az ágyból. Vagyis eléggé. Általában ilyen, de nem mindig. Még tavaly kivitettem az összes szőnyeget a szobámból. Nem szeretem őket. Olyan bolyhosak és idegesítőek. Mindig meg kell őket igazítani, mert persze, mindig belebotlunk valamelyikbe.

Sietnem kellett a buszhoz, mert megint izgalmasabb volt olvasnom, mint felvenni a kabátom. Úgy is hideg van kint, minek mennék ki? Havazik, pedig nem kellene. Szokatlan is ilyenkor.

Azon gondolkozom, hogy a macskám mit csinál, amikor nem látom? Vadászik vagy járkál a környéken? Hova megy? Megkérdeztem Esztertől, szerinte mit csinál a macskám, ha nem vagyok otthon. Ő szerinte alszik. Csak nem aludhat egész nap. Az nem is egészséges.

Egy rokonom volt, aki egész nap aludt. Valami hogyishívják betegsége volt. Anyukám szerint csak lusta volt, hiába mondtak bármit az orvosok. Szerintem nem volt lusta, csak fenemód szerencsés.

Sok órám volt, mivel ma kedd van. Alig láttam a táblát. Túl messze ülök, nem elég jó a szemem. El kellene mennem orvoshoz, de messze van. És ha megint havazni fog, a busz elakad az úton. És megint csak bajom lenne az egészből.

Tesiről kihúztunk hógolyózni. Jó volt. Azt hiszem, de nem tudom biztosan. Arcon találtak, kétszer is. Nem volt akkora baj, csontom nem tört. Csak kicsit hideg volt. Azért megbosszultuk, de egy csata már csak ilyen. Mindig vannak áldozatok.

Ebédre narancsot ettem. Milyen fura, mi itt Európában zabáljuk a gyümölcsöt, jó áron vesszük, míg Afrikában arany árban adják. Azt hittem, Kenyában minden gyümölcs olcsó, mert ott terem. Mi mást csinálhatna a gyümölcs Afrikában? Meleg van neki, meg minden. Azt hiszem. Erre kiderül, hogy oda is külföldről hozzák. Öregem, ez nagyon vicces.

Jó lett volna már hazamenni, de keddenként sosem megyek haza. Általában fáj ilyenkor a hasam. Ez nem meglepő. Szinte mindig fáj. Hol szedek rá gyógyszert, hol nem. Nyelem a pirulákat, de amint egyik ponton megszűnik a fájdalom, megjelenik a másikon. Egész nap meg csak nem ehetek Cataflamot.

Filmet nézünk, krimit. Sötét és magyar, de jó. Legalábbis, az elején. A közepénél megunom, és elalszom. Mindig elalszom. Lehet, nekem is olyan betegségem van, mint annak a rokonomnak. Vagy én is csak lusta vagyok.

Felkelek, mert elmúlt a hasfájásom. Ez pedig egyet jelent, éhséget. Hideget eszem, zsömlét és felvágottat. Meleg kakaóval, ami fele víz és csak fele tej. Nem bírok meginni egy pohár tejet egyszerre. Rosszabbul leszek tőle, mint a születésnapi egy kupica pálinkától.

Aztán persze nem tudtam aludni, ezért behívtam a macskát. Az enyém fehér, félszemű és sántít az egyik lábára. Pici és nagyon bújik mindenkihez. Ő vörös és bunkó, már amennyire egy macska tud bunkó lenni. Azért ne becsüld alá, mert elég jól sikerül neki. Gyakran megharap és elfoglalja az egész ágyat. Ez azért szép teljesítmény egy kenyér méretű állattól.

Ment valami bugyuta műsor, miközben elaludtunk. Ijesztő volt, mert az éles hangok összemosódtak az álmaimmal. Zaklatott képsorokat láttam, sikolyokat hallottam és valaki a háttérben hullahopp karikával játszott.

Aztán szerencsére elment az áram vagy valaki kikapcsolta a készüléket, nem tudom, de elcsitultak álmomban a zörejek. Csak színek voltak, talán egy tó, tükrére fagyott kacsákkal. És láttam a macskámat, amint a napját töltötte, miután elmentem hazulról. Viszont mikor felébredtem, nem emlékeztem másra, csak egy búgó csigává csavarodott fehér szőrcsomóra. Lehet, tényleg egész nap csak alszik, ahogy Eszter mondja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.