Nehezen indult a napom, az tény. A felkelés nem megy valami jól általában, mert reggelente baromi fáradt vagyok még.  Aztán végre összeszedtem magam. Na nem mintha valami nagy kedvem lett volna hozzá. Megint késésben voltam, mint mindig. Állati késős vagyok, nem tudok sehová sem odaérni időben, csak nagy ritkán. Akkor is állandóan rohanás a vége. Szóval nem nagyon izgattam magamat emiatt, ráérősen, kényelmesen készülődtem. Persze késve estem be az órára, de már hozzászoktam ehhez, meg minden.

Állati hosszú nap volt. Egész délelőtt meg még délután is a suliban rohadtam.  Nem mondom, hogy rossz volt, inkább csak rém lassan telt az idő. Hazafelé még be akartam ugrani a boltba, hogy vegyek valami kaját, de be volt zárva az az átkozott üzlet. Öregem, ez nagyon lehangolt.  Villamosra szálltam, hogy gyorsabban hazaérjek, de akkor egy tag jött felém. Valami ellenőr volt. A reggeli kapkodás miatt otthon hagytam a bérletem, ezért leszállított. Nem vicc. Pokoli kellemetlen volt az egész. Egy napra ennyi hervasztó esemény bőven elég volt, de tényleg.
Mázli, hogy találkoztam az egyik arccal a régi sulimból. Egész jófej gyerek, kicsit eldumálgattunk, aztán leléptünk mindketten.  Haláli humora van, mindig megnevettet, most is totál felhangolt. Úgy döntöttem, még elmegyek vásárolni.  Még előtte szereztem pár vonaljegyet is, meg minden.
Többet már nem is várhattam volna arra a tetű metróra. Ha valamit utálok, akkor az a várakozás, ennél rosszabbat el sem tudok képzelni. Ettől mindig falra mászok.  Baromi fáradt lehettem, mert elaludtam a metrón. Nem történt velem ilyen még, az tuti. Röhejes volt.  Kitört rajtam a frász, mert nem igazán tudtam, hogy hol vagyok. Csak úgy találomra leszálltam a következő megállónál. Vadidegen környéken találtam magam, és már megint kezdtem pánikolni, amikor eszembe jutott, hogy egész jól tájékozódok. Bárhol kiismerem magam, de tényleg. Már elment a kedvem az egésztől. Gondoltam, hogy az lenne a legjobb, ha sürgősen elhúznám a csíkot erről a horrorfilmbe illő, rémes helyről. Fenemód idegesített, hogy az utcai lámpák nem világítottak, így még ijesztőbb volt minden. Ha az ember ilyen helyen találja magát, nem csoda, hogy kicsit majrézik, de szerencsére ura voltam a helyzetnek, és csak kijutottam onnan.
Állati késő volt már, teljes sötétség volt az utcákon, meg mindenhol, mikor hazaértem valahogy. Fura egy helyzetbe kerültem, az őseim is már ki voltak akadva elég rendesen. Azért ez fájt. Öregem, nem vágtam tényleg, hogy minek ez a nagy felhajtás. Tény, hogy az éjszaka közepén értem haza, és még a hülye mobilon sem tudtak elérni, nyilván nem volt térerő, de akkor sem értettem nagyon. A fáradtságom mindenesetre elmúlt, nem volt nagy kedvem aludni még.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.