Asszonyok, lányok, nők! Csodálatosan bonyolultak, elcsavarják a férfi fejét, elveszik az eszüket, nem engedik józan ésszel cselekedni, olyan tetteket generálnak, amire maga az áldozat sem ismer rá. Hatalom? Befolyás? Milyen hihetetlen képességek leledzenek a nőkben, amik ennyire befolyásolni tudnak egy-egy életutat? Tekintsük át a regény legjelentősebb női szereplőit, és azok hatását a műben felbukkanó férfiakra.

Az első és legjelentősebb hölgyszereplő a Vrana Basilról szóló részben bukkan fel, bár nem egészen olyan befolyással, amit egy nőtől várnánk. Luise nem az elérhetetlenségével vagy egzotikumával hozott bajt Vrana Basilra, hanem a származásával. Nem nyújtott neki a tiltott gyümölcs ízéhez fogható izgalmat, és nem is tudott érzelmileg akkora hatást tenni. Minden férfi életében csupán egyetlen igazi nagy szerelem van, a mindenkori „milettvolnaha” effektussal körüllebegve. És ezt már betöltötte nála a gépírónő. Akit majdnem volt bátorsága elhívni magával moziba, ha az a fránya Hubelka, az esküdt ellenség nem csapja le a kezéről. Ő lehetett volna számára az sorsfordító. Hiszen ha a lány nem lépett volna le Hubelkával, akkor Vrana a cégnél maradt volna, és ki tudja mire vitte volna. Nem keveredett volna bele a kommunisták cselszövéseibe, és nem szenvedett volna annyit az életben.

De térjünk vissza a közte és Luise közti akadály kérdésére. Ugyanis Luise, ahogy a nevéből is sejthető, német származású volt, a kommunisták ellensége. A fiaik később mind beléptek a pártba, majd kénytelen-kelletlen az apjuk is követte a példájukat. És hamar célkeresztbe került a német származású felesége miatt, rögtön ráfogták, hogy biztosan kollaborált az ellenséggel, és veszélyes. Megzsarolták azzal is, hogy németeket bújtatott a lakásában.

Az ő történetében tehát a származás adta a fő gondot, ahogyan látni fogjuk egy későbbi szereplő esetében is, azonban előtte még meg kell ismerkednünk a regény legizgalmasabb részével, a legszebb szerelemi történettel, és a legváratlanabb fordulatokkal. Ugyanis a könyv közepe mintha egy külön regény lenne, mintha egy egészen más dimenzióba csöppenhettünk volna bele. Ismerkedjünk meg tehát Évával, Lubovszkival és Pohrisch Gottfriedel.

Kazimir Lubovszki. A tipikus nőfaló életművész. Hogy miből élt eleinte? Kitartatta magát. Megtehette, hiszen annyira tapadtak rá a nők, hogy szinte akármit kérhetett tőlük. Pénz kellett? Nő! Ruha kellett? Nő! Olyan karizmatikus hatása volt a hölgyekre, hogy akárkit megkaphatott és nem volt számára elérhetetlen. Túl jól dolga volt. Ez lett a végzete.

Ugyanis ha az ember valamit túl könnyen megkap, akkor hajlamos kevésbé értékelni azt. Így történt, hogy Lubovszki, a sóher festő éppen egy nagy fejes leányába szeret bele, aki teljes mértékben elérhetetlennek tűnik neki. Még nem volt annyira befutott festő, amikor ellátogat Pohrisch Gottfried házába, aki gyermekkorában mindig pénzt adott neki. Amikor a házhoz ér meglát a teniszpályán egy kecses szőke hölgyet, és első látásra belehabarodik. A leányzó éppen a teniszütőjével egy labda után nyúl, amikor a festő észreveszi a testében rejlő lehetőséget. Szinte már festményként elevenedik meg a női test a szemei előtt.  Meg kell szereznie. Oda is füttyent neki, mire a nő le se sajnálja. Mit is akarna tőle egy ilyen ágról szakadt egyén. Aktot festeni róla? Azt aztán lesheti…

És lám-lám, pár találkozás után a két fél, ahogy nagy könyvben meg is van írva, egymásba szeret. Éva tradicionális nő révén nem hajlandó engedni, hogy aktot fessen a férfi róla, akármennyire is szereti, így feleségül kéreti magát. Képzeljük csak el, mekkora áldozat lehet ez egy olyan férfinak, aki nem tud elköteleződni. Aki minden estéjét más hölgyemény ágyában töltötte. Aki úgy cserélgette őket, ahogyan a kedve tartotta. Ez a férfi most a házasság küszöbén áll. És miért? Mert megjelent az életében egy nő, aki minden korábbit felülmúlt, aki egy semmihez nem hasonlítható élményt nyújtott neki. De mivel is tudott többet, mint akármelyik csinos táncoslány? Nem volt-e neki is olyan teste? Csinos arca? Lenyűgöző karizmája? Nem, Éva a végzet volt, és a végzetnek mindig el kell érnie az embert. Eljegyezte. És várt rá, mert úgy érezte, hogy erre az asszonyra megéri várni.

Sors. Végzet. Mi is irányítja a sorsunkat? Miért gondolta meg magát Éva hirtelen és döntött úgy még az esküvő előtt, hogy felfedi a testét Kazimirnek? Miért akarta pont akkor meglepni, amikor egy idegen nő aktját festette meg? Mi lett volna, ha ez nem történik meg? Elveszi feleségül, és normális polgári életet él egy boldog családban. Talán…De nem így történt, szakítottak, és Lubovszki kiüresedett. Amikor valaki, akit nagyon szeretünk, eltűnik az életünkből, akkor hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy nincs értelme az életünknek.  De pont ez a szakítás adott értelmet Kazimir későbbi életének. Amikor meglátta Évát az ellenféllel, az utált zsidóval, aki direkt őt akarta ezzel tönkretenni, azonnal egy újabb cél lebegett a szeme előtt. Megszerezni Évát. Megmutatni a zsidónak, hogy nem nyerhet. Megmutatni Évának, hogy mellette a helye. Elszöktette. Ennyire kellett neki.

És hamár a kényszeres birtoklási vágyról beszélünk, muszáj megemlítenünk Pohrisch Gottfriedet, aki beleszeretett egy görög nőbe. Nem illettek össze, hiszen a gazdag üzletembernek egy szintén tehetős leánnyal kellett volna házasodnia, azonban ő vakon csak a Iréne-t látta. Ő is elment addig, hogy akár házassági ajánlattal, de megszerzi a szamoszi parasztleányt, azonban a válasz pofon csapta. Nem lehet. Ő hiába gazdag, egy zsidó.

Ez adta a motivációt ahhoz, hogy mint egy őrült, eltapossa a szigeten élő embereket, egyetlen nő miatt, akit nem kaphatott meg. Felhasználta Éva szüleinek a szegénységét és kihasználhatóságát, csakhogy megmutassa a nagyvilágnak, hogy képes egy olyan nőt is megkapni, aki nem zsidó és jól cseng a neve. Azonban nem boldog mellette, hogy is lehetne boldog, amikor a szíve Szamoszon maradt. Vissza is tér, nem egyszer, azonban Iréne már házas és gyermeke is van. Odaviteti később a hűtlen Évát büntetésből, és ki tudja milyen orgiákat tart velük, semmibe véve a két nőt, akik csorbítottak a büszkeségén.

Ahogy tehát a fenti példákból is látjuk, a nők hatalmas befolyással képesek lenni a férfiakra, és akár a sorsukat is alakítani tudják, teljesen tudatlanul. Szépség, kisugárzás vagy akár csak a misztikum és egzotikum is kegyetlen fegyver lehet egy szerelmes férfi számára.

A mi hibánk lenne?

A bejegyzés trackback címe:

https://holdkomp.blog.hu/api/trackback/id/tr25235825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Don Milano 2013.04.20. 11:40:06

Az esszé a nők hatalmam bírvágya és az őket is övező birtoklási vágy felől közelít. Pontos megfigyelésed, hogy Lubovszkiék története mintha különálló regény lenne, afféle betétregény. Lényeglátásról tanúskodik, hogy Kazimir karakterének is megláttad és felvázoltad a gyengeségeit, árnyoldalait, miközben Pohrisch mozgatóid is érted és érttetted. Luise jellemzése számomra kissé szélsőséges, illetőleg a lezárás kapcsán némi kidolgozatlanságot érzek. A stílus élettel teli, illik a téma elragadtatottságához!
süti beállítások módosítása