A történetben megismerkedhettünk Fürjesy Zoltánnal, aki eredetileg egy vegyi üzembe indult riportot írni. Azonban amikor megérkezett, ezt találta helyette: FOGALOMHELYESBÍTŐ ÉS AGYRENDESÍTŐ INTÉZET. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen nevű intézmény minden embernek jelzi, hogy valami nagyon nem stimmel. Mint ahogy riporterünknek is megkongatta a vészharangot. Azonban a lány, akivel a férfi felolvastatta a nevet, egy vállrándítással elintézte. Ezzel kezdetüket vették a gyanúsabbnál gyanúsabb események.

De mi is folyik ebben az üzemben? Agymosás, bármennyire is szépen hangzik az intézet neve. Akár minden hasonló helyen, itt is megvannak a bevált módszerek. Először megtörik az elmét bűntudatkeltéssel, elbizonytalanítással… igazából bármi megfelel, amivel az ember akaraterejét meg lehet gyengíteni, vagy a biztosság és bizonyosság érzetét elvenni. A másik pedig a félelmetesen pontos információk. Vagyis pontosabban azok tudatása az alannyal. Hogy mindent tudnak rólad, a családodról. Ez az embert ösztönös rettegéssel tölti el, hiszen a nap 24 órájában megfigyelik, lehallgatják, és még ki tudja, hogy mit csinálnak a tudta nélkül.

Fürjesy végig tisztában volt a szándékukkal, és nem is félt hangoztatni. Az egész helyből végig valami rémisztő áradt, a természetesség is kiveszett. Néha úgy tűnt, az emberség és a józan logika is. Bár egy ilyen helyen nincs miért csodálkozni, ha nem nagyon találkozunk emberséggel. Számomra viszont különös volt, hogy Koncovszki elvtárs közölte a riporterrel, hogy a valódi érzelmeket még szerinte sem szabadna elvenni, mert megnehezíti a munkát, és az emiatti öngyilkosságok rontják a statisztikát. Hogy mennyire volt még más oka, például a megmaradt jóérzése (ha volt), azt mindenki döntse el maga. Mint ahogy azt is, hogy miért volt boldog, amikor a kezeltek a végén agyonverték. Talán Koncovszki megnyugodott, hogy kikerülhetett ebből a tébolyból.

Egy másik érdekes kérdés, hogy miért nem írta alá Fürjesy végül az iratot. Hiszen elvesztette Marit, akit szeretett. Habár az ő hibája miatt került be, mentségére szól, hogy csak segíteni akart a férjének feljebb kerülni a ranglétrán. A probléma azonban az volt, hogy a bizalom eltűnt, amikor nem együtt beszélték meg a dolgokat, és a lány a férje tudta nélkül elküldte volna egy kezelésre. És a nő tudhatta, hogy nem hagyományos terápia lenne, különben miért vágták volna le Zoltán haját?

A magyarázat arra, hogy miért nem írta alá, talán Fürjesy romantikus lelke. Nem tűri a bezártságot, a szabad gondolatok hiányát. Hiába vesztette el a lányt, valószínűleg megértette, hogy ez nem a vég. És talán az a tulajdonsága is hozzájárult, amit a felesége is kiemelt: konok.

A mű egy olyan utópiát/alternatív jelent ír le, ahol a fejlődést és a békét teljes felügyelettel próbálják elérni. Azonban az ilyen rendszerek mindig elbuktak, és el is fognak bukni, mert az ember természetéből eredendően nem tűri az ilyesmit. Fürjesy is ezt mutatja meg, amikor felírja az iratra azt a két szót, hogy szabadság és szerelem. Ezek nem teljesülhetnek 24 órás ellenőrzés alatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.