Az emberi butaság határtalan – szoktuk hallani az oly’ nagyon ismert mondást. Azonban ki tudja megmondani, hogy egyáltalán hol kezdődik? Igazából mi is a butaság? Kit nevezhetünk (jogosan vagy nem éppen jogosan) buta embernek? Mitől lesz valaki buta? A butaság gyógyítható egyáltalán? Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyekre eddig még nem, és valószínűleg ezután sem fogunk kielégítő válaszokat kapni. H az ember jobban belegondol ezekbe a dolgokba, furcsa következtetéseket vonhat le. Elgondolkodtató például az is, hogy van-e annak a szófordulatnak valóságalapja, hogy édes tudatlanság; vagy, hogy aki buta, az mindenféleképpen boldog-e. Ezeknek és hasonló gondolatoknak a megértését akarja szorgalmazni Csurka István, a Túrógombóc című novella megalkotója.

            A butaság az egyik legrejtelmesebb dolog a világon megelőzve számos természeti vagy éppen elméleti titkot. Minden embernek más a véleménye róla, máshogyan értelmezi, máshogyan éli meg. Az ostobaság független nemtől, kortól, lakhelytől, származástól, rangtól, társadalmi rétegtől. Sokszor elfelejtjük például, hogy egy-egy ország vezetője nem feltétlen az intelligenciája miatt került az adott állam élére, vagy éppen, hogy egy kisbaba mennyivel többet érzékel/ért meg a világból és a körülötte lévő emberekből, mint talán ők maguk. Sokkal kifinomultabbak az érzékeik, mely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy több dolgot megtudjanak emberekről, dolgokról, habár nem tudják még a tudtunkra adni. A butaság nem egyenlő ugyanakkor a műveletlenséggel, ezt nem szabad elfelejtenünk. Ha valakinek esetleg nem adatott meg a feltétele, hogy iskolába járhasson, hogy tanulhasson, az illető attól még egyáltalán nem biztos, hogy buta. Ismereteket szerezhet számos helyről: szülőktől, ismerősöktől, tapasztalás, megfigyelés révén.

            Az említett mű is azt bizonyítja, hogy a „magyarországi értelmiségiek” körében is elég gyakori jelenség a butaság. Mikor szociológusok, írók, bölcsészek, orvosok nem képesek határozottan fellépni egy számukra nem tetsző dolog ellen, vagy éppen megoldani azt, akkor mik legyenek az elvárások az „egyszerű” emberektől?! „Az okosok” képesek idejüket pocsékolni, ahelyett, hogy rögtön megoldást találnának a problémára; csupán a saját hasznukat lesik, és nem hajlandóak tágítani a megígért hatalmas pénzösszeg követelése mellől. A butaság egyik alapvető velejárója tehát a kapzsiság. Véleményem szerint mindenkinek volt már személyes tapasztalat ezen a téren, és bátran kijelenthetem, hogy a mai rohanó világban már nem telhet el úgy egy nap, hogy az ember ne nézzen farkasszemet a butaság egyik megtestesítő alakjával…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.