Wass Albert Elvész a nyom című regényében számos ember életét ismerhettük meg, s mindegyikük máshogy viszonyult sorsához. Ami néha fájdalmas leckéket, néha jutalmat adott, mikor már feladták volna, máskor meg a legváratlanabb dolgokkal fonta össze az emberek életét. Például egy körülbelül tíz perces csónakúttal, ami majdnem mindnyájuk vesztét okozta. Abban a pici csónakban, ami valamilyen megmagyarázhatatlan okból nem tört össze -legalábbis míg nem voltak biztonságban-, összefonódott az életük. Aki hisz a sorsban, végzetben, Istenben vagy az ok-okozati összefüggésekben érezte, hogy valami ott, és akkor elkezdődött. Azonban az élet felfordult, és a háborúkban ez az emlék homályossá fakult. Egészen 1948-ig… Mikor Baradlay tiszteletes visszatér Európába, hogy ne csak higgyen, de tudjon is.

A történetben a különböző szálak olykor-olykor közelebb kerülnek egymáshoz, még ha csak utalás szintjén is. Ezek az apró megjegyzések mutatják, hogy milyen kicsi a világ, valamint a történetet is összekapcsolja. Nekem a mű olvasása közben felrémlett Karinthy hat lépés távolság elmélete, mert akarva akaratlanul életeik keresztezték egymást, bár Kazimir és Gottfried története kivételesen szorosan kapcsolódott össze.

A hat különböző élet megpróbáltatásai mellett, másokéiba is bepillantást nyerhettünk. Ezek az emberek hozzá járultak az adott fejezet hősének karakterfejlődéséhez, támaszt nyújtottak, segítettek feltámadni a hamvaikból, vagy éppen az emberi kegyetlenséget szemléltették. Amiből sok volt. Ahogy az egyik legbölcsebb szereplő, Bács Traján mondta: a háború csak gyötrelmet és pusztulást hoz, a hazugságokról nem is beszélve. A háború kihozza az emberből a kegyetlenséget, káoszt csak szenvedést, és nyomort hagyva maga után. Kevés olyan van, aki ember tudott maradni a téboly alatt. Drágffy Gergely ilyen volt.

A herceg. Az első, akit a hat kiválasztott gyerek közül megismerhettünk. Számomra az egyik legpozitívabb szereplő volt, mert tudta, hogy a sikerért dolgozni kell, s megszemélyesítette mindazt, ami egy vezető feladata lenne. Kötelességtudatot, felelősséget, empátiát. Neki nem számított kinek volt szüksége segítségre. Lehetett magyar, amerikai, szegény. Segíteni akart az embereken, még ha azok nem is ismerték fel mit tesz értük, még ha nem is voltak hálásak érte. Drágffy nem nemes volt, a nemes volt. Aki tudta, hogy az ilyesmi nem a kutyabőrön múlik. Hanem az erkölcsön és az elveken. A tiszteletet mindig kivívta, nem elvárta. Emiatt maradhatott herceg a lóistállóban is.

Habicht, egy königsbergi tudós volt, aki az atomenergiával foglalkozott. Egészen egy végzetes napig nem is gondolt arra, hogy a találmánya mekkora pusztítást hozhat. Nem csak a környezetben… Nem véletlen gondolunk Hirosimára és Nagaszakira elborzadva még ma is. Azonban Habicht nem adta ki a találmányát. Ő az embereken akart segíteni. Az emberi életet előbbre helyezte hazájánál, s mit kapott érte? Nem csoda, hogy olykor elbizonytalanodott, hogy helyesen cselekedett-e. Főleg miután kiderült, mik történtek a lányával. Az ő történetében hangzik el ez a mondat a főpallér szájából: „Szégyellje magát az emberiség!”. A könyv tükröt tart felénk, elgondolkoztat, elborzaszt, de egyben példát is állít elénk. Így mi is jobbakká válhatunk. E két személytől fontos leckéket kaphattunk, hogyan kell, legalábbis kellene embernek lenni. Kár, hogy kevés ilyen tisztességes, önfeláldozó ember maradt. Ahogy mondták, a rendszer nem feltétlen igazságosan működik. Pedig a vágy megvan rá. Vajon mikor vesztettük el a helyes utat?

Az igazság mindenkinek más. Hiszen különbözünk. Ha valakit megkérdezünk valamiről, s elmondja az igazságát, nem feltétlen állít valót. Jonel román politikusként próbálja kiszolgálni a két igazságot, amit hallott. Az országét és nagyapjáét. Azonban Bács Traján felismerte, hogy az igazságnak semmiképpen nem szabad pusztulást és bánatot hoznia. Tanácsával, útmutatásával, törődésével végül Jonel nem esett két szék közé. E fejezett szép példája volt annak, hogy egy igaz család, miként segíti egymást. Nem kihasználva, eltaposva a másikat.

Nem úgy, mint a sün családja. Az ideológiákról nekem többnyire nem sok pozitív dolog jut eszembe. A fejezet közben gyakran eszembe jutott Orwell Állatfarmja. A családja nem szeretetről szólt, hanem pénzről, manipulációról és kapcsolatokról. Semmi másról. Feltétlen szeretetről nem olvashattunk a bankár életében.

Pohrisch Gottfried számomra a könyv legnegatívabb karaktere volt. A belenevelt ’másság’ egy elég torz jellemet hozott létre. Valós, valótlan sérelmek miatt életeket tett tönkre. A görög borász, aki hazudott és csalt jobb ember volt, nem adta el a lányát, bármily szegényen éltek. Mint, ahogy egy szerető apának tennie kellett. S mi lett belőle? Az egész szigetet csődbe juttatta, azért, mert nemet mondtak neki, a pénzének. Mert zsidó volt. És igazuk volt, tényleg nem nézték volna kapcsolatukat jó szemmel, minthogy Éva példája is mutatta.

Irénet cselédként dolgoztatta, Évát, akit csak dacból és gőgből vett el, a halálba kergette. És azt merte mondani, hogy a lány őt választotta Kazimir helyett. Csak a szüleit akarta létbiztonságban tudni…Nem ugyanaz. Ott alázta meg a két nőt, ahol, és amilyen módon csak tudta. Mint amikor le akarta festetni szeretőjét, és a ’fagyos’ felesége ágya fölé akasztani, hogy lássa milyen egy igazi nő. Vagy gondoljunk arra az esetre, mikor a hajó egész személyzete felmondott, mert nem bírták ennek az embernek a közelében, s talán saját bűnüket sem, hogy nem akadályozták meg, amit Évával tett. Mikor a rendőrség megpróbált utánajárni a dolgoknak, a lány olyan mértékben rettegett már a férjétől, hogy segítséget sem mert kérni. Egy férjnek biztonságot kéne nyújtania, nem félelmet.

Kazimir volt a legrokonszenvesebb a szereplők közül. Mikor megfestette anyjáról a képet, többet árult el róla, mint bármi megelőzően. Azt, hogy mennyire szerethet valakit. Évával is hasonló boldogságban élhetett volna. Úgy hiszem, Kazimir tisztelettel, szeretettel bánt volna vele. Éva mellett Kazimir pedig jobb festővé, s talán hűséges férjjé válhatott volna. Kettejük tragédiája érintett meg a legjobban, hisz Kazimir minden sikeres festménye a lányhoz, a szerelméhez fűzte. Aki inspirálta és boldogságot adott neki. A díjnyertes képe, a Shylock legyőzi Parist, s végül az Európa pusztulása Éva emlékét őrzi.

Éva halála érdekes misztikus vonulatot hozott a műbe. Nekem eszembe juttatta az Utas és holdvilág Éváját. Mindketten a meg nem szerezhető nőt jelképezték. Csak más miatt váltak azzá. Ahogy a festő megfestette a képet a lány kísértetéről, egyszerűen mindent átérezhettünk. A magatehetetlen dühöt és bánatot. Megnyugvást jelent, hogy a férfi és Iréne nem hagyták magára a halálból visszahívott lányt.

Vrana Basil élete véleményem szerint szomorú. A megfelelni vágyás, a beolvadás… A végére már a saját családja is idegen lett számára. Nem értette az őrületet, ami Prágában történt. Szégyen, hogy amikor segítettek a csecsemőn és az anyján Luise-al, el kellett titkolniuk. Főleg a fiaik elől. Nincs rosszabb dolog, ha a családodban sem lelhetsz támaszt. Megéri ezért szerepünket, egy kispolgári életet eljátszani? Nem hiszem. De a háborúban mindig másképp mennek a dolgok.

Hubelka volt a másik szereplő, akit nagyon nem kedveltem. Sosem értettem, miért tekintik magukat erősebbnek, ’menőbbnek’, akik náluk védtelenebbekkel, gyengébbekkel kezdenek. Nem tekinthető győzelemnek, inkább szégyennek. Mikor Basil elárulta Hubelkát, kínozta a bűntudat és az álmatlanság. Hiába keserítette meg az életét, tisztában volt azzal, hogy senki nem érdemelt ilyen sorsot.

Mikor a vonaton összefutott a hat élet elhatározták, hogy együtt kezdik újra. Talán közösen fel tudnak építeni egy szebb jövőt. Mikor a lelkész bizonyosságot nyert Isten létéről, Hiribihez hasonlóan meghalt. Ezzel a történet keretet kapott, teljessé téve azt. Hogy sikerrel jártak-e? Szerintem, aki végig hallgatta a történetüket, biztos elgondolkodott néhány dologról. Talán ez is egy lépés egy szebb jövő felé…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.