Szerb Antal Utas és holdvilág című művében több jelentős női alakkal is találkozhattunk. A végzet asszonya, Éva és a kis buta Millicent mellett az igazi nő, azaz Erzsi volt számomra a legszimpatikusabb karakter. Története nem csak nőkkel, hanem akár férfiakkal is megeshet, és jelentős tanulságokat tartogathat számunkra.

Erzsi egy jómódú családban nőtt fel. Gyermekkorában mindent megkapott, amire vágyott, semmiért sem kellett bizonyos erőfeszítéseket tennie. Így folytatódott élete első házasságában is. Férje, Pataki Zoltán egy igazán gazdag ember, aki minden anyagi vágyát hajlandó volt kielégíteni, így Erzsi felnőtt korában sem szenvedett semmiből hiányt. Viszont szerelmük érzelmi alapjai nem voltak éppen a legmegfelelőbbek. Zoltán folyamatosan csalta Erzsit, mindig mással. Nem lehetett tudni, hogy épp ki lesz kedvére való. Hol szőkével, barnával, vörössel, vékonnyal vagy teltebbel találta meg az érzelmi kikapcsolódást. Ezek a nők főként a munkahelyén dolgoztak valamilyen alpozícíóban. Természetesen a tény, hogy megcsalnak, egy nőt se tesz boldoggá, még ha nem is szeretjük szerelemmel a bizonyos illetőt. Önbecsülésünk meginog. Ráadásul Erzsinek elege lett a konformizált életből és ki akart törni a jól bevált mindennapok világából. Valami újat akart kipróbálni és átélni és tudta, hogy ezt Zoltán mellett nem teheti meg. Így találkozott Mihállyal, majd ment feleségül hozzá, otthagyva Zoltánt.

Mihályról tudjuk, hogy eléggé zavart figura, aki kíváncsi természettel lett megáldva, és kiköpött ellentéte Erzsinek, viszont arra vágyott, hogy normális polgári életet éljen, ezért döntött a házasság mellett. Ellenben Erzsi pont a kalandot látta Mihályban, és ezáltal a házasságuk sem volt hosszú életű. Már a nászúton különváltak egymástól, ami nem egy jó kapcsolat ismérve.

Az olaszországi félresikerült nászút után Erzsi Párizsba utazott barátnőjéhez, Sárihoz. Sári mellett már nem kapott meg mindent, hiszen se Sári, se Erzsi anyagi helyzete nem volt megfelelő a tajtékzó életvitelhez, és Erzsi kölcsönkérni sem akart. A nászútból megmaradt pénzt nem akarta elherdálni, ezért úgy döntött, hogy takarékoskodni kezd. Ez a foglalatosság tette ki idejének nagy részét, és a vége felé már elég betegesnek hatott. Már a szükséges dolgokról is lemondott a takarékosság érdekében. Sári ezt időben észrevéve elvitte Erzsit egy szórakozóhelyre, ahol Erzsi találkozott Szepetneki Jánossal, Mihály korábbi iskolai barátjával, akivel olaszországi nászútjuk során is volt szerencséjük találkozni. János ott nem éppen szép jelzőkkel illette Erzsit a saját füle hallatára, így Erzsiben ott volt a bosszúvágy. El akarta csavarni János fejét, majd az utolsó pillanatban faképnél hagyni, ami végtére sikerült is neki. Hajtotta a büszkeség, amely egy elég pozitív tulajdonságnak mondható és elég sok nőnek nem adatik meg ez az alapvető vonás. János szövetkezett Zoltánnal, aki megbánta időközben minden félrelépését és szembesült azzal, hogy számára Erzsi az egyetlen, igazi nő a világon, akiért mindent megtesz, hogy visszakaphassa.Ugye ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire is értékes volt számára az az ember, akit elveszített. János segített Zoltánnak felesége visszaszerzésében, mégpedig jelentős pénzösszeg ellenében. Mindezek előtt János Erzsit beleavatta az üzleti ügyeibe is, így megismert Erzsi egy perzsa férfit, aki a filmiparban foglalatoskodott, ezen kívül az ophium kereskedelmet szerette volna sikerre vinni. Egy bizonyos alkalommal, Erzsi azzal szembesült, hogy János eladta őt a perzsának. A nő fontolóra is vette a légyottot, gondolván eljött a kaland, amire eddig vágyott, de végól az ajtó elé tolta a szekrényt, és kihátrált a helyzetből.

Egész végig, talán egész életben erre várt, amire régen azt hitte, hogy Mihály az, később pedig az, hogy a perzsa vagy más férfiak. Szembesülnie kellett azzal, hogy kétszer is el akarták adni. Eleinte bántotta a dolog, később jól esett neki és értékesnek érezte magát általa. Viszont úgy érezte, hogy ha elindul ezen az úton, akkor tönkre fogja tenni az életét, és mint nő értékét veszíti majd, mint aki nem tud megállapodni és virágról virágra száll, kínálva és semmibe véve saját testét és emberi lényét.. Ezt már csak a büszkesége sem engedte. Így hát úgy érezte jobb visszatérni volt férjéhez Zoltánhoz, akiről tudja, hogy bármit megtenne érte, és egy boldog életet leélni vele. Ezt a bizonyos visszatérést is méltósággal tette, és nem akarta, hogy Zoltán azt higgye, hogy visszamenekül hozzá, hiszen Erzsiben magában is felgyülemlettek az érzelmek Zoltán iránt. Kiélte, amit akart, és rájött, hogy az a világ, amit elképzelt magának nem neki való. Így, egy tisztességes élet reményében tért vissza hozzá.

Lényegében Erzsinek sikerült rájönnie arra, amire sok embernek nem. Az üres kalandoknál sokkal fontosabb egy olyan dolog felépítése, amely maradandó élvezeteket okoz, nem pedig egy alkalomra szól. Akár az egész helyzetet egy egyéjszakás légyotthoz is hasonlíthatjuk.

Reggel egy ilyesmi kaland után egy idegen mellett ébredünk, vagy egyedül, viszont ha van valaki, akire tudjuk, hogy jóban-rosszban számíthatunk, az nem csak reggel és/vagy éjszaka lesz ott mellettünk. Manapság sok ember (főként nők) elfelejti, hogy mennyire is értékes, és lebecsülve saját lényüket, büszkeség és méltóság nélkül beleugranak mindenféle személy karjába, hagyván, hogy az illető kihasználja őket. Ez az, amit Erzsinek sikerült elkerülnie, és amiért felnézhetünk rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.