Szerb Antal remekművét olvasva, mindenki számára egyértelműen kiderült, hogy a történet főszereplője a kissé különc, bonyolult személyiségű Mihály. Azonban az már nem lehet ennyire nyilvánvaló, hogy Mihály minden cselekedete, minden gondolata egy bizonyos család testvérpárjához vezethető vissza. Ez a család pedig az Ulpius família. Ők, akik akaratukon kívül is olyan hihetetlen hatást gyakorolnak környezetükre, aminek sokan, köztük Mihály is, a rabjává válnak.

        Ulpiusék fönt laktak a budai várban. Ennek a helynek felbecsülhetetlenül fontos szerepe volt Mihály életében, hiszen minden változás, amin élete során keresztül ment, itt fogant meg. Bizonytalanságából adódóan kedvelt időtöltéseként órákig rótta a város minden kis szegletét. Legkedveltebb helye azonban mindig is a budai vár volt. Egyik alkalommal itt történt meg az is, hogy találkozott azzal a személlyel, aki alapjaiban változtatta meg életét. A család egy kívülről nagyon öreg, rozoga kinézetű, belül azonban annál lakályosabb házban élt. A két gyermek (Tamás és Éva) apjukkal és nagyapjukkal élt. Édesapjukat szívükből utálták, és anyjuk halála miatt is őt okolták. Talán ez a családi háttér - melyben édesanya nélkül kell felnőniük, melyben apjukkal kivételesen rossz kapcsolatot ápolnak, és az egyetlen hozzátartozójuk, aki mellettük áll és segít nekik, az a nagyapjuk – is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen ifjúkká, majd felnőttekké váltak. Olyan emberekké, akik nem szerves része a társadalomnak, sőt minden erejükkel azon vannak, hogy megpróbáljanak kitörni ebből az unalmas, monoton világból, amely próbálja magába szippantani őket is. Ez már gyermekkorukban is megmutatkozik viselkedésükben. Ugyan akkor még nem tudatosan akarnak „mások” lenni, de akaratlanul is eltérnek a mindennapos viselkedési normáktól.

         Ebbe a másságba kerül bele Mihály is. Igaz, eleinte még ódzkodik a tudattól, hogy felhagyjon addigi szokásaival és eltávolodjon családjától, de Ulpiusék bűvös köre őt is felemészti. Ettől a ponttól élete mindenestől megváltozik, és elkezdi ugyanazt a mások számára érthetetlen életstílust folytatni, mint ők. Minden szabad percüket együtt, különböző szerepjátékokat játszva töltik. Ezekben a játékokban a főszerep mindig a halál. A halál, a végzet elengedhetetlen tartozékává válik mindennapjaiknak. Valamilyen formában mindig ott van az elkerülhetetlen, a csodálatos, a megváltó: A HALÁL. Ez a halálvágy rányomja a bélyegét az egész Ulpius- családra. Minden mozdulatukban, minden gondolatukban megcsillan a halál fénye.

         Ehhez az összeszokott hármashoz kapcsolódik még be Ervin és Szepetneki János. Ők ketten bár sosem váltak igazán eggyé azzal a csodával, amit az Ulpius név jelentett, de ugyanolyan fontos szerep volt az övék is. A két fiú, majd később férfi, akiket így vagy úgy teljesen megigézett Ulpius Éva, minden szolgálatra kész volt az imádott nőért. Éva és Ervin szerelme mindenki szerint a nagybetűs TÖKÉLETESSÉG volt, ám az Ulpius családfő miatt nem teljesedhetett be, amely szintén egy hatalmas fordulópont volt mindkettejük életében. Az addigi lányból, egy csapás alatt felnőtt nő lett, aki ravasz módon rájött, hogyan is használja adottságait, hogy véghez vigye vágyait. Ervin, a legvallásosabb tagja kis szektájuknak, szerzetesnek állt Olaszországban, jó néhány évre eltűnve ezzel addigi társai elől. Szepetneki János vált legkevésbé részévé az Ulpius- örvénynek. Ő inkább csak megfigyelőként volt ott velük. Őt nem tudta annyira elvarázsolni a testvérpár természetfeletti személyisége, mint például Mihályt, akinek az egész élete, családja, karriere ráment az Ulpiusok emlékének kergetésére, mikor ők már réges-rég nem voltak részei életének.

         Úgy gondolom, hogy egy ilyen nem hétköznapi, esetlegesen polgárpukkasztó viselkedést tanúsító testvérpár figurája elgondolkodtató lehet mindenki számára. Hogyan tudnak minden tudatos erőfeszítés nélkül ilyen hatalmas hatással lenni a körülöttük lévőkre?  Bár pontosan sosem derül ki a műből, de tényleg családi hátterük az oka viselkedésüknek, vagy esetleg valami teljesen más az indok? Ezekre a kérdésekre csak találgatni lehet. Elképzelhető, hogy még maga a szerző sem tudja teljesen biztosan viselkedésük és személyiségük eredetét. Ugyanakkor véleményem szerint ebben rejlik a mű misztikuma és érdekessége, hogy elolvasása után is bőven hagy hátra gondolkodnivalót számunkra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.