Mihály elvont, introvertált karakter. Mintha csak átutazóban lenne ezen a földön (ahogy Pataki Zoltán levelében is megfogalmazza), saját világába merülve éli az életét, miközben kétségbeesetten próbál beilleszkedni az őt körülvevő társadalomba, és megfelelni a felé támasztott elvárásoknak. Házassága is csupán kényszermegoldásnak tekinthető. Mikor erre ráeszmél, tudat alatt végzetes lépésre szánja el magát: elhagyja feleségét nászútjuk során, hogy Olaszország számára oly fontos történelmi, rejtélyes kis városkáiban bolyongva találja meg a kísértő, múlt ködébe tűnt ifjúságát.

Már kamaszéveiben magányosnak érzi magát, befelé forduló jelleme egy pszichológiai betegség folytán pedig csak erősödik. Az elhagyatott fiú ebben a nehéz időszakban mégis barátra talál Ulpius Tamás személyében, aki csaknem olyan különc, mint Mihály.

 Fiatalkorára nagy jelentőséggel bír az Ulpius -ház. A különös szabályok szerint élő, öntörvényű testvérpár bűvkörébe kerülve az egész élete megváltozik.

Számos év elteltével sem tud lélekben elszakadni az Ulpius –háztól, a testvérek gyötrő, távoli emlékétől, s mindattól, ami egykor ifjúságát jelentette. Lénye egy része a múltban, élete legboldogabb, legmeghatározóbb időszakában ragadt.

Itt találkozik először a halállal a színi játékok részeseként, melyek során előszeretettel helyezkedik bele az áldozat szerepébe, aki Éváért (a számára a végzet asszonyát jelentő nőért) vagy általa hal meg.  Ekkor ivódik bele tudatába és lelkébe a halál gondolata, ami vágyódással tölti el az elmúlás misztikuma iránt.

 Az öngyilkosság és a halál az egyik fontos témája a regénynek.  Ulpius Tamás elvont elmével, sajátosan vélekedik minderről. Játékaikban mindig ezek töltötték be a központi szerepet, így tehát érthető, szinte már természetes Éva és Mihály számára, hogy puszta kíváncsiságból öngyilkosságot kísérel meg.  Mihály befolyásolható, gyenge jellem, ezért Ulpius Tamás könnyűszerrel rábeszéli őt a közös öngyilkosság elkövetésére. Ez kézenfekvő megoldásnak tűnik neki, és egyre inkább vonzza őt is a halál élménye. Azonban mégsem eléggé, mert amint lehetősége nyílik rá, leleplezi szándékukat, és még időben megmentik őket.

Évek múltával is foglalkoztatják Mihályt Ulpius Tamás elhalálozásának ismeretlen körülményei. Nem tud belenyugodni barátja elvesztésébe, akihez olyan szoros kapocs fűzte. Mikor később kiderül, hogy testvére, Éva adta neki a mérget, általa lett öngyilkos beteljesítve ezzel az ifjúkori szerepjátékok alkalmával teremtett végzetét, Mihály úgy gondolja, hogy kilátástalan életének méltó és megérdemelt véget jelentene egy Ulpius Tamáséhoz hasonló öngyilkosság. A csábító halálba menekülne sorsa elől Éva segítségével. Ám az örökös hiányérzettel küszködő Mihály végül beletörődik életének sorsszerű alakulásába, és a véletlenek összjátéka ismét felébreszti benne a természetes élni akarást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.