az udvar üres
kútba hajlott a nap

körben a mészfehérség
messze szűkülő falak
csak a gondolat
keres még
kiutat
lassú légnyomás
koncentrikus körökben
gyűrűzik a félelem
a megszokás
állandó utat fut
nincs már véletlen
nincs már kiszámított

minden utolsó
minden megkopott
keresem a túlsó
végtelen
pillanatot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.