Stefan Zweig Sakknovella című művében két gyökeresen eltérő személyiséget mérettet meg egymással a sakk mesterségében.

Az egyik Mirko Czentovic, egy sakkvilágbajnok, aki bár az alapképességekben

nem éppen jeleskedett (hiszen a legegyszerűbb számolások elvégzésére sem volt képes és egy épkézláb mondatot se tudott leírni helyesírási hiba nélkül) ,de a sakkhoz született tehetsége volt. Édesapja halála után a tizenkét éves parasztfiúcska egy paphoz került és ott nevelkedett. A fiúcska nevelője mindent megtett annak érdekében, hogy minden addig elmulasztott dolgot megtanulhasson, de minden igyekezete hasztalannak bizonyult. Agya sehogy sem tudta felfogni a tananyagot. Majd egy téli estén ,mikor a pap és a csendőrőrmesternek ott kellett hagyniuk a már megkezdett sakkjátékukat, akkor változott meg minden a kis Mirko életében. A félbehagyott játszmát profi módon fejezte be ,és onnantól kezdve nem volt megállás.

Született tehetsége és némi anyagi segítség révén 21 éves korára sakkvilágbajnok lett belőle. Bár a hirtelen jött sikert és rivaldafényt nem tudta igazán kezelni. A külső ragyogás ellenére modorában ő még akkor is az a parasztfiú maradt, aki régen volt. Ráadásul elég könnyen aprópénzre váltotta tehetségét, ha megkapta érte a kívánt honoráriumot. Teljesen elszédítette őt a hírnév, hiszen 21 éves létére rengeteg pénzt keresett és fogalma sem volt arról, hogy valaha éltek nála sokkal hatalmasabb emberek is a földön, így könnyen hihette azt, hogy ő a földkerekség közepe.

A másik dr. B. osztrák ügyvéd, aki igen vagyonos és befolyásos családokkal ápolt jó viszonyt, hiszen egyik nagybátyja a császár háziorvosa volt, egy másik nagybátyja pedig seitenstetteni apát. Aztán Németországban Hitler vette át a hatalmat és ezek ellen a családok és kolostorok ellen is rablóhadjáratot indított. Így dr. B. tudása miatt került bajba, majd körülbelül egy évig egy hotelszobában lakott, ahol a legszükségesebb dolgokon kívül semmi sem volt. Így nem volt nehéz megtörni a kihallgatásra váró egyéneket, hiszen a magány és a folytonos állandóság könnyen elmezavarhoz vezethet, ami könnyen megtörheti őket. Dr. B-t is kerülgette már ez a bizonyos elmezavar, de egyszer csak egy könyvre bukkant, melyet ellopott. Egy sakk-könyv volt. Ennek segítségével már volt mivel foglalatoskodnia napközben, egy ritmikus menetrendhez tartotta magát és kitanulta a könyv minden fortélyát. De később már ez sem nyújtott számára semmi újdonságot, így hát elkezdett maga ellen játszani, ami egy enyhe elmezavarhoz vezetett. Kórházba került, és így a Gestapotól is megmenekült. Az orvosok is azt javasolták neki, hogy ha lehetséges, többet ne sakkozzon, mert egy megszállott bármikor visszaeshet egykori állapotába. Dr.B. nem csak történetében, hanem személyiségében is különbözik Czentovictól. Dr. B. egy sokkal szerényebb és alázatosabb személy.

A két személy egy New Yorkból Buenos Airesbe tartó hajón találkoztak egymással, ahol egy sakk játszmában egymás ellenfelei voltak. Az első játszmát Czentovic inkább feladta, mint sem veszítsen, majd egyből revánsot kért. A második megmérettetésen már Czentovic szándékosan arra játszott, hogy látszólag feszült ellenfelét szándékosan kikészítse mentálisan, így minden gondolkodásra szánt 10 percet kihasznált, ezzel is jobban tépve ellenfele idegeit. Dr. B. a várakozás alatt már nem tudott mihez kezdeni, így hát elkezdett a fejében teljesen más sakkmeccseket pörgetni, és már a Czentoviccsal való játékra nem is figyelt. Amikor ráébredt arra, hogy megközelítette a 20 évvel korábbi elmeállapotát ,abbahagyta a játékot és elment.

Így a művet elolvasva állíthatjuk, hogy a született tehetség győzedelmeskedett. Hiszen Dr.B. embertelen körülmények között tanulta a sakkot és kiemelendő, hogy tanulta. Czentovic pedig bár nem az emberiség mintaképe sem modorban sem észben, de neki megadatott az, ami sok embernek nem. Olyan tehetséggel született, amit nem lehet tanulni. Ez döntő különbség tanulás és tehetség között. Nem azt mondom, hogy aki nem tehetséges valamiben, az eleve kudarcra van ítélve, és hogy aki tehetséges, az pedig mindennemű erőfeszítés nélkül is boldogulni fog abban a valamiben. De akinek nem adatott meg a tehetség, annak sokkal több erőfeszítést kell tennie a cél érdekében, viszont ,aki tehetséges az sem ülhet a babérjain, hiszen Czentovic se lett volna sakkvilágbajnok, ha nem gyakorolt volna eleget megfelelő sakkpartnerekkel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.