Három éve, 2009-ben felbukkant Karinthy Frigyes egy addig ismeretlen költeménye, aminek teljes változata 2009 áprilisában a SZÓSZ?! című televíziós nyelvi vetélkedőben hangzott el először a nagyközönség előtt.

Karinthy ezzel a különleges ajándékkal lepte meg Csók Istvánt (Kossuth-díjas festőművész) 1915-ben, ötvenedik születésnapja alkalmából.

A versre jellemző a Karinthytól megszokott szellemesség, ugyanakkor kissé pikáns, obszcén tartalommal bír. Csók István biztosan értékelte a humoros és rendkívül egyedi szülinapi ajándékot.

Egészen három évvel ezelőttig még rejtve volt Karinthy eme remekműve, ugyanis a festő halála előtt az eredeti kéziratot zároltatta az Országos Széchényi Könyvtárban. 

Szerencsére végül előkerült, hiszen kár lett volna, ha örökre eltűnik ez a fantasztikus, igaz néhol trágár kifejezésekkel tarkított vers.

Gyászos pindaroszi elégia Csók István ötvenedik születésnapjára

Ajajaj! Ajajaj!
Elszállt az idő, a semmisitő, szivderitő,,
Vérhevitő szép ifjukort elvitte magával
Jaj Csók Stefanosz!
Siratom multad vonagló kebellel
Megvagy Te jelölve örökös jellel
Nagy római számmal, ama gyászos "L"-lel,
Mely már csak lófaszt szimbolizál
Valagába világnak.
Mit ér ha vagy is a festésben neves,
De már tekerésbe egy cseppet sem heves,
Erős gulyás helyett ....krumplileves.
Oh szintkeverő, sok mást leverő,
Ám éjjel nem beverő, heverő,
Megcsóktalanult csók!

Pusztán maradának a combok, a mellek
S a régi modellek, kiket Te vevél
Bunkós ecseted sudaras hegyire,
S másztál hegyibe, szügyibe, begyibe,
Kegyibe jutottál alaposan.
Hej csak modell ma már a modell.
A szőkék, a barnák, a veresek
Bármily tagosak, kecsesek, csecsesek
Nem távoznak már becstelenül,
Csak festesz CSÓKUNK pecstelenül,
Még aktot is nadrágban rajzolsz,
Toroskását keseregve majszolsz,
S irigyled tán még Márk Lajost is.

Mit ér a festék, ha szárazak az esték,
S a multakat siratja könnyezőn,
Ott áll a nagy 50, egyéb sohse áll,
Ma fátyol se lebben, pilla se rebben,
Szempár se csillan, gatya se villan,
Bélgáz se illan gyönyör közepett.
Csak fested a mellre a gombot,
A vénuszi dombot, a térdet, a combot,
Még méla tököd, mimelve kolompot,
A világürben céltalanul fityeg.

Hej, szebbek voltak a régi idők,
Mikor Báthory "Vénasszony"-át is
Jól fogta pemzlid,
És "Nirvana"-ból is kurvána leve,
S drága leve nem csurran, csak cseppen,
Mert légy vezére bár büszke banknak,
Avagy viselője őrnagyi rangnak,
Légy ügyvéd, kinek ügyei pangnak,
Avagy kicsalója szép kobozi hangnak,
Forgass idegent kivül, vagy idebent,
Rád kerül a sor, Rád borul a kor,
Lesz hamu és porzó, farkatlan torzó
Délceg alakod,
S a lány, kinek keble katlan,
Megfestve megy el, de már kifuratlan,
Oh szintkeverő, sok mást leverő,
Ám éjjel nem beverő, heverő,
Megcsóktalanult Csók.

1915.