Haldokló vagyok.
Számomra büntetés, ha
telnek a napok.

Unott könyv vagyok.
Por fed be, s ki-ki esnek
a szakadt lapok.

Egy doboz vagyok.
Használnak és dobálnak,
míg szétszakadok

Törött szív vagyok.
Nem gyönyörködtetnek már,
a szép hajnalok.

Nincs senki velem.
A tulajdon árnyékom,
Csak azt ölelem.

Nagy Deborah

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.