Stefan Zweig Sakknovella című művében egy majdnem végzetessé vált sakkjátszma tanúi lehetünk, ahol a tudás és a tehetség vív már-már vérre menő párharcot. Az elismert világbajnok, Mirko Czentovic és a titokzatos, szintén hatalmas sakktudással felvértezett Dr. B áll egymással szemben. 

Az idegen, udvarias, szerény úriember és a beképzelt, fellengzős sakkmester egymástól merőben eltérő jelleme is hozzájárul ahhoz, hogy lehetőleg még jobban kiéleződjön az amúgy is teljesen elfajult, hatalmas feszültségekkel teli játszma. Egy közös pontjuk azonban mégis akad: mindkettőjük életében fontos szerepet játszik a sakk.

Czentovic, a királyi játék szakavatott zsenije fiatalkorában leste el, és érzett rá ösztönösen a játékra. Tehetségét felismerve a legjobb mesterek tanították ki a sakk minden fortélyára, hogy egyszer majd dicső karriert futhasson be, és beírhassa magát világbajnokként a legnagyobb játékosok közé.

Dr. B (akit Czentovic csak tehetséges dilettánsnak titulál) egy híres osztrák család sarja, akit a Gestapo a magány és az egyhangúság őrjítő, felemésztő űrjébe taszítva, a külvilágtól teljesen elzárva próbált megtörni, és fontos információkhoz jutni általa. Hónapokon keresztül az egyforma napok és a végtelen idő fogságában szenvedve, az őrület határán egyensúlyozva lassanként elgyengült. A magány éjjel-nappal körülvette, lesett rá, türelmesen várta, hogy elsorvadjon tudata, és elkeseredett küzdelem után, kényszerű lépésként végül vallomást tegyen. Ám a legjobbkor ráakadt egy sakk könyvre, ami némi színt csempészett szürke napjaiba. A sakkozás, amit rövid gyakorlás után már fejben is képes volt játszani, segített neki átvészelni a legnehezebb időszakot. Minden gondolatát lekötötte, beleférkőzött agyának minden apró kis szegletébe. Végül még is a sakk vált a végzetévé. Amit a bezártság és az őrület ellenszerének tekintett, egészen a hatalmába kerítette, és a rabjává vált.  Tudata meghasonlott, és teljes téboly uralkodott el rajta.

Sok-sok évvel később egy Buenos Aires felé tartó gőzös válik a helyszínévé a sakkpartinak, amit e két zseni játszik le egymással. Eltérő karaktereik, a lassú Czentovic és a gyorsészjárású Dr. B viadala már a végletekig fajul, miközben az egyszer már a sakk okozta tébolyból kigyógyult ügyvéd, egyre csak sodródik az őrület határa felé, teljes mértékben kivetkőzve önmagából, s a szinte már élet-halál küzdelemmé alakult parti során az ellenfelekből fokozatosan ellenségek válnak...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.