Mollie, aki mindig csak a kocsit húzta, de az igazi munkát nem ismeri, jól példázza a burzsoák általános jellemét. Ha főbűn lenne, a kevélység illene rá. Lehet-e őt hibáztatni, ha ragaszkodik a megszokotthoz és nem nézi a nagyobb képet vagy a közös célt, ami végül talán saját magának is „több kockacukrot” hozna? Mollie a mának él, elvakultan a mások bajára – hiszen neki sosem kellett Bandi munkájának nehézségeivel szembenéznie. S csak azért, mert veleszületett ostobasága és együgyűsége nem engedi érvényre jutni az empátiát, rossz-e Mollie?

Ő annak a jellemnek a megszemélyesítése, aki többi, tenni akaró számára roppantul idegesítő és hasznavehetetlen, de ugyan nem tesz rosszat a senkinek – közvetetten legalábbis, de jót sem. Az ókori görögök a demokráciát csak tartózkodók nélkül tartották lehetségesnek, tehát Mollie a haszontalan ember allegóriája is.

Konkrét bűnt nem követ el az egyszerű, de erőszakos ragaszkodásával a státuszszimbólumaihoz: a szalagjaihoz, kockacukrához és az emberek osztatlan és méltatlan figyelméhez. Az a momentum azonban, hogy Mollie egy az orrát simogató új Gazdáért hagyta ott az Állatfarmot, erősen lealacsonyítja őt. A kényes állat, aki rögtön elcsábul a színes szalagoknak és az édességnek, amit, ha csak rövid időre is, de nélkülöznie kellett. Titulálhatjuk-e a viselkedését erkölcstelennek?

Az Állatfarm megújult világában senki nem figyel már rá, helyzete immár nem megkülönböztetett, hiszen ő nem disznó, csak egy ló, akinek dolgoznia kellene, pontosan úgy, mint a többi állatnak. Viszont Mollie nem bírja az egyenlőség igáját, a luxus és a megszokottság hiányát és megszökik.

Szerintem nem áruló, mert eleve nem is hitt az Állatfarmban. Együgyűségében felülemelkedik a gyávaságon, s nem marad számára más, csak a végtelen kevélység és önzés.

De vajon nem tette-e a jól, hogy még azelőtt elmenekült, hogy a gépezet elkezdhetett volna penészedni? Mollie nem látta, mivé vált egykori otthona, nem szürkült el fényes szőre a megfeszített munkában, nem kellett átélnie barátaival a szenvedést. Az ugyan kérdéses, ha jelen van, képes lett-e volna átérezni mások helyzetét vagy sem.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a galambok szerint, Mollie láthatóan remekül érezte magát. Nem jelenti-e ez azt, hogy ő a feltételezett együgyűsége mellett, ha nem is látta előre az Állatfarm teljes elkorcsosulását, rájött arra, tovább maradnia felesleges és céltalan?

Ebben az esetben menekülése teljesen jogosult, hiszen talán belátta saját hasznavehetetlenségét és inkább megoldást keresett saját problémáira. Nem tett lehetetlen próbálkozásokat olyan dolgok megváltoztatására, amire igazából képtelen volt.

Önző volt és elvakult, elkényeztetett és ostoba. Ez mégsem vezette indokolatlan kegyetlenkedésre vagy ármánykodásra. Ő egyszerűen csak az orrát simogató kezet kereste, s addig nem nyugodott, míg ezt meg nem találta. Céljai érdekében nem ártott senkinek, mert külön állt az egésztől, függetlenül a többi állattól.

Mollie csak a boldogulást kereste, a hagyományost, amiben felnőtt és boldog volt. Ezért úgy gondolom, nem ítélhetjük el egyértelműen, anyagiassága és ragaszkodása negatív-e vagy sem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.