Az egész történeten végig ívelő allegória a sztálinizmust és –átlagban- a vezető réteget kritizálja zseniális módon. Ez főként Napóleon és Süvi viselkedésén és személyiségén látszik.

Az Őrnagy halála után -aki Lenint és Marxot jelképezi- Napóleon megszabadul Hógolyótól, aki a nép érdekeit tartja szem előtt. Hazudnék, ha azt mondanám, innentől lehet sejteni, hogy a történet keserves, vagy legalábbis szerencsétlen véget fog érni. A pozitív szereplők számára, természetesen.

A történet már maga az állatizmus „bevezetésénél” előre sejtette a diktatúrát. Miért is? Hiszen a hétparancsolatnak ezt meg kellett volna akadályoznia, nem? Miután elűzték Jones gazdát, az elnyomó kegyetlen zsarnokot, a két legintelligensebb állat, Napóleon és Hógolyó látja el a vezető szerepet. Az utóbbi állat testesítette meg a nép érdekét. Könnyebb életet, több ennivalót és állatibb életet akart biztosítani az Állatfarm lakóinak. A szenvedélyes szellemiség, aki eleget akart tenni a „népéért”. Ritka manapság az ilyen jó akaró. Talán azért, mert keményebb helyzetekben kihullnak, vagy elüldözik. Mint ahogy Napóleon is megtette. Az akkorra már nagyjából kifejlett kilenc kutyakölyökkel. (Akiket az oktatás ügyén távolított el Zsuzsitól és Kolomptól, olyan szinten, hogy még egy darabig ők is megfeledkeztek a létezésükről.) És innentől kezdve diktatúra volt a levegőben.

Ha bármi történt az áruló Hógolyó volt a vétkes –hiszen mi másért támadt volna Napóleon elvtársára? És a propaganda kezdetét vette. Bármi rossz történ azért ő volt a hibás- véletlenül se a disznók, hiszen a vezetőség csak az ő érdekeiket nézi, vagy talán nem így van? De igen, ha életben akarsz maradni, akkor így van.

A disznók fokozatosan egyre több kiváltságot élveznek. Az állatoknak meg nem volt semmi bajuk ezzel, hiszen Süvi remek szónok volt. Itt látszik, hogy a gazdaság többi lakója, mennyire nem volt értelmes. (Sokan csak a D-ig jutottak el az ABC-ben) Ugyanis csak ők találhatnak olyan alakot jó retorikus képességgel megáldottnak, aki a farkát kergeti és hangosan, nagy vehemenciával beszél. Ez jó kritika az átlag emberekre egyaránt. Többnyire arra figyelnek hogyan, és nem arra, hogy mit mondanak.

Azért, hogy a jólét látszatát megőrizzék, folyamatosan statisztikákat mondanak az állatoknak. Ha számadatokkal van alátámasztva, akkor biztos úgy is van. De, hogy senkiben nem merül fel a kérdés, miért kell ezeket a dolgokat szinte a keletkezésük után elégetni… Rejtély.

A nép, aki tudatlanul bízik a vezetőjében, az nemcsak ostoba, de bizonyos szinten veszélyes is -habár a történetben inkább az írástudatlanság és a szükséges intelligencia hiánya volt a ludas. Hiszen az elvakult idealisták könnyen manipulálhatóak és kegyetlen dolgokat is képesek beállítani előttük úgy, mintha borzasztó, de szükséges megoldások lennének. Az állatok egy idő után már furcsállták a történteket. Éhezés, rabszolgamunka, kegyetlen körülmények.

Hogy történhetett mindez? Rózsi legalább megpróbált utánajárni a dolgoknak, mert emlékezett rá, hogy ez nem egyezik meg az állatizmus elveivel. Először csak egy-egy új tagmondat lett hozzá írva, majd a teljes szöveg eltűnt –Süvi jóvoltából, aki egyik éjszaka felborult egy létrával, festékkel és ecsettel a kezében. Természetesen senki nem találta ezt gyanúsnak. Csak a kicsit pesszimista Benjamin bólogatott csendben, aki végig tisztában volt a körülményekkel. De ahogy a mondás is tartja: A pesszimista az optimistához képest még mindig csak realista. Ez ebben a tündérmesében beigazolódott.

Habár magát az írót jelképező szamár közönyösnek is tűnhet első ránézésre, mégis ő volt az első, aki szólt az állatoknak, hogy Bandit nem a kórházba, hanem a lómészároshoz viszik. Így hálálja meg a vezető a szorgos munkát. Ha már nem veszi hasznát, egyszerűen megszabadul tőle, mint egy szakadt, elhasznált rongytól, amivel elvégezte a munkát, amit lehetett. Ismerős helyzet a mai világban is, nem? Úgy tűnik az ember 1945 óta semmit se változott. Mióta is ilyen az emberek túlnyomó többsége? Ez, úgy, mint a hétparancsolat, feledésbe merült.

Jóllehet George Orwell a sztálinizmus és a Szovjet Unió szatírájának szánta az Állatfarmot, mégis az emberekről is remek képet alkot ebben a tündérmesében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.