Először a hosszú év alatt felhalmozódott jó és rossz emlékek kerültek kartonokba, majd a nagyra törő, de meg sohasem valósított tervek. Aztán a torzóban maradt ideák jöttek, némi kalandvággyal és egy-két merész ötlettel együtt. A legnehezebb az érzelmek dobozolása volt. Néhány ellobbant szerelem nem fért már bele a szatyrokba, és a szomorú emléktöredékek némelyikét is ki kellett kukázni. A vidám percek érdekes módon nem foglaltak sok helyet. (...) Két nap csendes csomagolás után lassan az utolsó bőröndök is megteltek. Ekkor még egyszer, utoljára körülnézett a kiürült szobákban, majd egy sóhajtással átlépte a küszöböt, és halkan becsukta maga mögött a gyermekkor ajtaját.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.