Azonban ez a sok ha már mind a múlté. Ami történt, megtörtént, ezen már egyikőjük sem tudott változtatni. Így elhatározták magukat, hogy véghez viszik azt, amiben megegyeztek, kerüljön bármibe is. Legalábbis ezt hangoztatták mindhárman... Bár mint tudjuk, később ez nem így történt. 

Első lépésként figyelmesen megnézték a két képet, amit Zolinak sikerült készítenie azon az éjszakán. Meg akartak bizonyosodni, hogy tényleg Kovács Péter van-e a képen. Hogy valóban ő követte-e el azt a borzalmat, aminek a három barát szem- és fültanúja volt. Szerencséjükre, vagyis Ani legnagyobb örömére, úgy volt, ahogy gondolták. A kalapos, ballonkabátos férfi A Város Szava főszerkesztője volt. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy kutatásba kezdjenek és összeszedjenek minden információt, amit fel tudnak használni a férfi ellen. Óriási tétje volt a dolognak, ezt mindannyian tudták.

-Biztos, hogy ti is akarjátok? Mert ha úgy alakul, nem fogom egyedül elvinni az egész balhét. Tudnom kell, hogy számíthatok-e rátok, és nem fogtok megfutamodni az utolsó pillanatban. Tudjátok, hogy ha ez bejön, úgy fogunk élni, mint a királyok, semmire nem lesz gondunk De ahhoz az kell, hogy 150 százalékosan megbízzunk egymásban. Értitek? - adta elő monológját Ani. Gábor és Zoli először csak értetlenül néztek a lányra. Nem azért, mert nem fogták föl amit mondott, hanem mert még sosem látták ennyire elszántnak. Természetesen szavukat adták, hogy végig csinálják együttes erővel.

Az elkövetkező héten pokoli idő volt. Az eső szakadatlanul ömlött, óriási viharok pusztítottak a városban és környékén. Mintha az időjárás is tudta volna, hogy micsoda szörnyű dolog van készülőben. Ilyen ítéletidőben ki sem mozdultak kis, harmadik emeleti lakásukból, csak egyre bújták az internetet, törvény- és jogi könyveket nyálaztak át. De a sok kutatómunkának meg is lett az eredménye. Másfél hét kitartó nyomozás után minden szükséges információ a rendelkezésükre állt, hogy megzsarolhassák Kovács Pétert.

A főszerkesztő másik énjét nagyon kevesen, szinte senki sem ismerte. Szerencsére hőseink épp ezen kevés ember közé tartoztak. Fogalmuk sem volt az embereknek arról, mi is rejlik a kedves, segítőkész, sikeres főszerkesztő úr imázs mögött. A Város Szava dolgozói örömmel mentek be munkahelyükre minden egyes reggel. Vidáman köszöntötték szeretett főnöküket. Sejtelmük sem volt az igazságról...

A következő lépés a zsarolás lebonyolítása volt. Ehhez is mindent jól előkészítettek. Minden lehetőséget felmértek és úgy mérlegelték a dolgokat. Számításaik szerint mindennek zökkenőmentesen kellett volna lezajlania. Ám mi is lenne velük, ha nem pont akkor és nem pont ott történt volna meg az a végzetes ballépés, szerencsétlenség? Túl simán ment volna minden. Túl egyszerűen vihették volna véghez tervüket...

- Mit gondoltok, készen álltok rá? - kérdezte Zoli. Gábor erőtlenül bólintott, Ani pedig.... Rá sem ismertek. Az eddig magabiztos, elszánt Aninak nyoma veszett. Helyette egy összezavarodott, kétségbeesett kislány állt, aki nem értette, hogyan is szánhatta el magát ilyen dologra. - Ani! Ani, figyelj! Most nincs idő pánikra. Szedd össze magad, és kezdjük el! Hallod, amit mondok??? - de Gábor szavai csak tompán visszhangoztak a lány fülében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.