Nincs nagyon miről mesélnem. Kedvem sincs nagyon hozzá, de ha muszáj, akkor muszáj. Egy elég tetűnek induló napból egy egészen jó lett végül. Az biztos, öregem.

Kezdjük azzal, hogy felkeltem. Rohadtul fájt a fejem, mint aki 3 üveg whiskyt lehúzott az éjjel, komolyan. Nem értem, mitől. Mostanság mindig ez van és iszonyú idegesítő. Ez a nap is csak egy szombat. A szombatok csak azért jók, hogy elmenjek edzésre és utána körülbelül semmit se csináljak. De ezen a tetves szombaton nem így volt, mert elég retekül kezdődött. Elmaradt az edzés és egész délelőtt és a délután első felében takarítanom kellett azt a retkes házat. De utána szerencsére valamivel jobb lett a helyzet. Tanulni nem nagyon volt időm, de ha lett volna, akkor se tanultam volna… a hétvége pihenésre van szerintem, de mindegy. De aztán el kellett mennem gyorsan készülődni, hisz kiderült, hogy Daniékkal megyünk moziba.

Utálom, ha utolsó pillanatban talál ki valaki valamit, de ez van. Tetű egy helyzet, mondj rá nemet, aztán te leszel a bunkó. Tehát eleinte nem tetszett az ötlet. A program szombat estétől vasárnap délutánig adott volt. Punyulás ezerrel Daniéknál. De nem, most nem öregem. Menjünk moziba hajrá, persze, hogy nincs pénzem az nem számít, majd nézem tátott szájjal, hogy mindenki, hogy zabálja azt a tetves popcornt előttem. Mindegy, tehát nem nagyon volt hozzá kedvem. Ráadásul így már időre is kellett mennem, amit hétvégén még inkább nem tűrök. A hétvége az egyetlen szabad idő, amikor nem kéne általában időre menni, de menjünk, mindegy. Villámgyors tempóval pakoltam be az alvó- és a másnapi tanulócuccot a táskámba, meg gyorsan emberi képet varázsoltam a fejemre, és már kint voltam a megállóba. Délelőtt, amikor még tesómmal cigiztünk a teraszon, majd megsültem, úgy hogy emiatt elég lazára vettem a felöltözést, csak már így este 17.15 felé már nem úgy gondolta az időjárás, ahogy én. Úgyhogy bő 15 percet fagyoskodhattam a rohadt megállóba mire jött a busz. Mert hétvége van, és mert hétvégén a buszok is ritkábban járnak, hiszen ők is tudják, hogy hétvége van. Ez csak mások agyáig nem jut el néha, de mindegy. Nagy nehezen eljutottam a KöKibe, ahol még 15 perc fagyoskodás várt rám. Mert én siessek, mert oda kell érni, Köszi szépen. Én siettem.

Elmentünk a moziba. Az Arénába, vágod hol van az a hely, tudod, ott a Keletinél. Na szóval odamentünk, ja. Elég jó kis hely amúgy. Csak tele van tetűképű emberekkel, de a mozija egész jó. Az Argo-akciót néztük amúgy. Egész jó film volt. Végül nem kellett fizetnem semmit, pedig apámtól külön kaptam is valamennyi pénzt azért, de meg lettem hívva. Hiába erőszakoskodtam, végül full ingyen moziztam popcornnal meg mindennel. Elég király, öregem. Hát a film, az egész jó volt. Valami igaz történetet dolgozott fel, vagy mi. Elgondolkodtatott az biztos, pedig manapság nincs olyan sok elgondolkodtató film. Inkább elgondolkodtató könyvek vannak. Ezért is olvasok inkább. A mozitól kezdve amúgy nagyon jó volt. Jól éreztük magunkat, utána hazamentünk, ittunk karamellát, meg beszélgettünk, nevetgéltünk, majd lejattoltunk egymással, és mentünk aludni.

Szóval egy tetű napnak indult, de aztán rohadt jó lett. Végül is spontán volt. A spontán dolgok meg azért elég jók. Mert hát mi van, ha itt tervezgetsz összevissza, aztán semmi nem jön össze. Az elég gyász érzés. Én tudom. Nekem volt már párszor ilyen, öregem, nekem elhiheted.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.