Az alkony utánaz éj csak egy pillanat,hol az álom vár. Fantáziakép,sötét múlt foszlányai.Mégis milyen szép. A boldog percek a mély álomörvénybenvisszatérhetnek. Reggelre elszáll.Csak halványan dereng atűnő álomtáj.

Széllel zúg az ár,Sziklapartnak ütközik,Pusztul mindahány.

Vér és halál van, Nincs remény vagy boldogság, Magány a létben.

Hideg éjszakánszíved dobbanásaithallanom elég, S rögtön tudom azt,lehet zápor, hóvihar,ez mind nem számít: Hisz' megóvsz engemlegyen bármily' sötétség:hisz' te vagy a fény!

Haldokló vagyok.Számomra büntetés, hatelnek a napok. Unott könyv vagyok.Por fed be, s ki-ki esnek a szakadt lapok. Egy doboz vagyok.Használnak és dobálnak,míg szétszakadok Törött szív vagyok.Nem gyönyörködtetnek már, a szép hajnalok. Nincs senki velem.A tulajdon árnyékom,Csak…

Pokoli este volt, az már igaz. Egy új bárt próbáltak ki, végigkóstolva az itallapon fellelhető összes alkoholtartalmú koktélt és rövidet egyaránt. A nyitási akció csábító volt a Carpe Diem szerint élő trió számára. Ani a mai napig nem emlékezett rá, mi volt az oka,…

A vasútállomás fényei fokozatosan fakultak a futó férfi mögött. A sínek mellett rohant, mögötte a messzeségben a pályaudvar sziluettje, előtte pedig a lassan kivérző nyárvégi nap. A vonat már réges-rég elment, és ezt ő is jól tudta. Mégis futott, futott, mintha ez még…