Azonban ez a sok ha már mind a múlté. Ami történt, megtörtént, ezen már egyikőjük sem tudott változtatni. Így elhatározták magukat, hogy véghez viszik azt, amiben megegyeztek, kerüljön bármibe is. Legalábbis ezt hangoztatták mindhárman... Bár mint tudjuk, később ez nem így…

Először a hosszú év alatt felhalmozódott jó és rossz emlékek kerültek kartonokba, majd a nagyra törő, de meg sohasem valósított tervek. Aztán a torzóban maradt ideák jöttek, némi kalandvággyal és egy-két merész ötlettel együtt. A legnehezebb az érzelmek dobozolása volt.…

Álnok ikonokFalaimról figyelnekFényárban futok - De utolérnek.A neonéj rám borulMegállni félek. Lelkem megremeg:Nyomaimban jámborulSötét tömegek.

A Te szerelmed Mint az izzó tűz lángja, Vérmesen lüktet.   Kevesen értik Az érzést mi köztünk van, Oly tüneményes.   Én szeretlek és Te szeretsz engem, mert ez így mintaszerű.   Magam sem értem Néha, csak ábrándozom, Álom…